Ötven éve mutatták be A tavasz tizenhét pillanata című szovjet tévésorozatot, melynek apropóján Szergej Nariskin, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) igazgatója méltatta a sorozatot: a Vlagyimir Putyin belső köréhez tartozó, szintén egykori KGB-ügynök Nariskin szerint „Vjacseszlav Tyihonov olyan elevenen jelenítette meg a hírszerző tisztet, Makim Makszimovics Iszajevet, hogy tehetséges színészi játéka sok fiatal pályaválasztását befolyásolta.”
Az orosz kémfőnök elismerte, hogy kezdő hírszerzőként, fiatal kollégáihoz hasonlóan rá is hatást gyakorolt a filmbéli Iszajev ezredes több valós emberből összegyúrt alakja, és az, hogy a fiktív Max Otto von Stirliz SS-Standartenführernek (ezredesnek) magát kiadva a náci vezetés közelébe férkőzött. Nariskin és az MTI sem beszél azonban arról, hogy a közvélekedés szerint maga Putyin is Stirlitz hatására került a titkosszolgálatokhoz (21 éves volt a sorozat bemutatásakor), és kezdettől fogva össze is kapcsolódott az imázsa Stirlitzével:
Amikor a kilencvenes évek elején Putyin a szentpétervári polgármesteri hivatalban dolgozott, szerepelt egy dokumentumfilmben, melyben állítólag az ő ötletére megidézték a sorozat egyik ikonikus jelenetét, amikor Stirlitz visszaautózik Berlinbe: Putyin is beült az autójába, közben pedig Taverdijev filmzenéje szólt. Dina Newman, a BBC moszkvai születésű újságírója szerint ez egy életre beivódott a nézők agyába, és Putyint a pályája kezdeti szakaszában sokan Stirlitz-cel is azonosították. Pláne, hogy ő is Németországban szolgált, és ő is szótlan, rejtélyes, ám annál hatékonyabban dolgozó ember benyomását keltette