via 24.hu => eredeti post link
Az idei bajnokság végén egy csodálatos, 22 esztendős profi karriert hagytál a hátad mögött. Miért éppen most, miért nem a csúcson, a 2022-es történelmi Euroliga-győzelem, vagy például 32 évesen, a gyermeked születése után fejezted be a pályafutásodat? Vagy miért nem vártál még egy évet, hogy a negyvenet betöltve jelenthesd be: vége?
Az szerintem normális folyamat, hogy az ilyen korú sportoló agyában már mind gyakrabban jelenik meg a „meddig még” kérdés. Az elmúlt három szezon után én is rendre mérlegre tettem a teljesítményemet, a fizikális állapotomat, kikértem a hozzám közelálló, általam reálisnak tartott emberek, a szintén kosaras férjem, az edzőm, Gáspár Dávid, a korábbi csapattársam, Béres Timi, vagy éppen a klubigazgatónk, Török Zoltán véleményét, illetve feltettem a kérdést, mi motivál jövőre. Ami viszont kevésbé normális, hogy a külvilágból is egyre több komolyan vagy viccbe ágyazott „meddig játszol még”, „mennyi ideig akarsz még kosarazni” kérdést kap az ember.
Utóbbi érdeklődéseket pozitív vagy inkább negatív kicsengésűnek érzékelted?