“Tegnap volt egy álmom”, kezdte a Karsai vs. Magyarország per tárgyalásán felszólalását az ALS-sel diagnosztizált alkotmányjogász az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB) Strasbourgban kedden, miután megkapta a szót a 9 tagú bírói testületet elnöklő szlovák Alena Poláčkovától. “Azt álmodtam, hogy a nyolcvanadik születésnapomon a családommal és barátaimmal megnéztünk egy focimeccset és ittunk némi bort. Politikáról, fociról, az élet dolgairól beszélgettünk. A szívmelengető este után éjszaka békében, mosollyal az arcomon haltam meg. Aztán felébredtem, és ráeszméltem a rideg valóságomra.”
Arra, hogy a 46 éves Karsai Dániel – hívő, harcművész, jogász és magyar, ahogy többször hivatkozott önmagára – elkerülhetetlenül “saját létezésének néma tanújává” fog válni: a teljes bénulást követő fulladásos halál. Karsai azért perelte be Magyarországot, mert szerinte a betegség mellett a magyar törvények is hozzájárulnak cselekvőképtelenségéhez – ahhoz, hogy önnön létezésének néma szemlélésére ítéltetett.
Beadványa szerint a magyar törvények diszkriminatívak és általános emberi jogokat sértenek, mert csak egyeseknek biztosítanak egyfajta passzív eutanáziát az életfenntartó vagy életmentő orvosi beavatkozások visszautasításának lehetőségével. Karsai és más ALS-betegek hiába utasítják vissza az ilyen beavatkozásokat, ez a gyakorlatban nem ruházza fel őket cselekvőképességgel, nem biztosít számukra kevesebb szenvedést, ugyanis ennek a betegségnek a lefolyása olyan, hogy ilyen orvosi beavatkozásra csak a legvégső fázisban kerülne sor.