via 24.hu => eredeti post link
Első éjszaka
Szóval ott feküdt Kamilla a padláson, azon a rozoga, dohos ágyon. Egy viszonylag rendes huzatú párnán nyugtatta a fejét, nyakig betakarva egy régi, de tiszta pokróccal. Sem az ágy, sem az ágynemű nem volt nagyobb egy átlagos kamaszszoba berendezési tárgyainál, ez a töpörödött öregasszony mégis elveszett bennük. Ha valaki felületesen nézett volna körül, nagy valószínűséggel észre sem vette volna a mozdulatlan rongycsomót. Este nyolc óra körül járt az idő, lent az utcán néha csikorogva elment egy villamos. Kamilla feje mögött, a hevenyészett fal téglái között türelmesen várakoztak a kicsurrant habarcs megmerevedett hullámai. Ugyanabban a helyzetben, ahogy valamikor egy sietősen dolgozó kőműves vagy botcsinálta lakó – a szájában kialudt cigaretta, a kezében az apja háború előtti vakolókanala – ügyetlenül kipréselte a sűrű masszát a csálén felrakott téglasorok között.
A fal túloldalán ütemesen csöpögött a víz az öntöttvas kádba, a szél hangosan süvített a kéményben. Kamilla a múlton és a világon gondolkodott. Teljesen nyugodt volt: ha végignézett az életén, nem sok különbséget látott a jelenlegi helyzete és a saját lakásában töltött évtizedek között.