Lydia Lunch az 1970-es évek közepén költözött New Yorkba, ahol gyorsan bekapcsolódott a felvirágzó punk szcénába. A Lunch név is ekkor ragadt rá, mivel gyakran kényszerült arra, hogy ételt lopjon lakótársaitól. 1976-ban James Chance-szel megalakította a befolyásos no wave zenekart, a Teenage Jesus and the Jerks-t. A zenekar durva, disszonáns hangzása és Lydia nyers, agresszív énekhangja megragadta a no wave mozgalom nyers energiáját és nihilizmusát, és banda rövid élete ellenére jelentős hatást gyakorolt az underground zenei színtérre.
Miután a Teenage Jesus and the Jerks feloszlott, Lydia termékeny szólókarrierbe kezdett. Munkássága számos műfajt felölel, beleértve a punkot, a jazzt, a spoken word-öt és az experimentális zenét. Számos szólóalbumot adott ki, kezdve az 1980-as „Queen of Siam”-mal, amiben megmutatta, hogy képes a punk nyerseségét eklektikusabb hatásokkal ötvözni. Lydia Lunch életművében zenei karrierje mellett versek, novellák és önéletrajzi írások is szerepelnek, amelyek gyakran ugyanazokat a sötét, provokatív témákat tükrözik, mint dalai.
Karrierje során Lydia mindvégig megőrizte függetlenségét és saját kiadójával, a Widowspeak Productions-szel dolgozott. A művészi integritás iránti elkötelezettsége és az új kreatív utak fáradhatatlan keresése megszilárdította státuszát az underground egyik emblematikus ikonjaként. A tabutémák félelem nélküli felfedezése és a mainstream elvárásoknak való megfelelés elutasítása számtalan művészt inspirált a legkülönbözőbb műfajokban.