A gyógyszermaradványok többségénél hatékony a parti szűrés, de egyes antibiotikumok, hormonszármazékok vagy a fájdalomcsillapító diklofenák esetében már több az egymásnak ellentmondó eredmény, a növényvédő szerek és az ipari szennyezők esetében pedig a felszíni vízben kevesebb szermaradvány mutatható ki, mint a parti szűrésű vízben – állítják magyar és portugál kutatók.
A HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont kiemelt főigazgatói kutatócsoportja évek óta vizsgálja a természetes és ivóvizekben is előforduló szerves mikroszennyezők – gyógyszermaradványok, peszticidek, ipari szennyezők – jellemzőit és eltávolításuk lehetőségeit. A kutatók egy TéT-projekt keretében a University of Porto és a University of Minho portugál egyetemekkel dolgoznak együtt ezen xenobiotikumok természetbeni sorsának megfigyelésén és a megkötődésre (adszorpcióra) alapozott technológia kutatásán. A dr. Kondor Attila Csaba kutatásvezető által irányított megalapozó vizsgálatok egyike a parti szűrés víztisztító hatását, az arra ható környezeti és antropogén tényezőket elemezte azon gyógyszerek és növényvédő szerek, valamint egyéb szerves szennyezők esetében, amelyekre viszonylag új környezeti vagy ivóvízbiztonsági határértékek vonatkoznak az Európai Unióban, így hazánkban is. A munkába a magyar víztechnológiai kutatások egyik zászlóshajója, a Pannon Egyetem Nagykanizsán működő Soós Ernő Kutató-Fejlesztő Központja is bekapcsolódott.
A kutatók eredményeiről szóló publikáció a nemzetközi élvonalhoz tartozó Environmental Pollution című szaklapban jelent meg.