– Jó napot, bemehetünk a vágóhídhoz?
– Zárva van, nincs itt senki – mondja a fülkéjéből kilépő portás a Csengele szélén álló telep kapujánál. Hozzáteszi: „Nem tudom, mikor lesznek itt újra.”
Nincs okunk kételkedni a férfi szavaiban. A vágóhídüzem előtti parkoló üres, a főépületben semmi mozgás nem tapasztalható, a bejárati ajtó csukva. Körbejárjuk az épületet, egyetlen embert sem látunk. Portásra is csak azért lehet szükség az elhagyatott üzemnél, mert odabenn a különböző gépek, hűtők komoly értéket képviselnek, azokat őrizni kell.