Amikor pénteken fél hétkor megszólalt a vekker, Sammy arra ébredt, hogy a Sky City égen lebegő, modern palackokkal, italkeverőkkel és keverőpálcákkal megrakott króm koktélos tálcáját vészes ostrom fenyegeti. A bolygók Pimperneljének, a kemény kötésű, szőke D’Artagnan Jonesnak – Sammy hősének – égben lebegő városa körül öt démon csapkodott, denevérszárnyakkal, csigába kunkorodó szarvakkal, finoman megrajzolt tollruhába öltöztetett izmokkal. Sky City csillogó aljáról asszonyszemű, sörtés óriáspók himbálódzott szőrös fonálon. Egy aprólékosan kirajzolt antennákkal és vezérsíkokkal telezsúfolt, fantasztikus légi karavella fedélzetéről létrákon és lengő köteleken további kecskelábú, majomarcú démonok ereszkedtek lefelé, kardjukat lóbálva. E rettenetes hadak vezénylő parancsnokaként, a rajzasztal fölött, vörös nyílmintás fekete térdzokniban és egy szál lötyögő, egykor fehér csehszlovák alsógatyában, kezében Sammy egyik legjobb rajztollával ott görnyedt Josef Kavalier.
Sammy odacsusszant az ágy végébe, és átlesett az unokatestvére válla fölött. „Mi a fenét csinálsz a rajzommal?” – kérdezte.
Mi az a Matiné?