A ritmikusgimnasztika-versenyeknek gyakran a vasárnap a legjobb napja. Nincs már irgalmatlan hosszú versenynap – a feszített, tornászokat, edzőket, bírókat, szervezőket végletekig kimerítő menetrend az Eb-k és vb-k egyik nagy problémája –, csak a krém versenyez, ünnep ez a legjobb versenyzők részvételével.
Azért dráma így is van. Például ott van Sofia Raffaeli. A zseniális olasz tornásznő nagyon jól versenyzett ezen az Eb-n, bár lemaradt a bolgár Sztiliana Nikolova mögött a vágyott összetett aranyról. Karikával esélyes, erre kidobja a szőnyegen kívülre a szert, nagyot fut a pótszerért, az eredeti karika visszajön a szőnyegre, majd a pótszert is elejti – rg-pokoljárás ez nagyjából 20 másodpercben… A közönség sokat látott tagjai is nagy szemekkel nézik az eseménysort, Raffaeli megsemmisülten üldögél a pontszámát várva. A bolgárok elviszik az aranyat (Borjana Kalejn) és az ezüstöt (Nikolova), az olasz a mezőny végén.
Néha iszonyatosan kegyetlen a sportágak legszebbike, másodpercek alatt széttép álmokat és vágyakat.