„Nap végén, már túl vagy két edzésen, lefektetted a gyerekeidet, sok volt a két edzés, ledőlnél már te is, de holnap is teljesíteni kell, muszáj regenerálódnia az izmaidnak, elmész gyuratni a sporttelepre este 8-ra. Fekszel a padon, gyakorlatilag meztelen vagy, próbálsz ellazulni, miközben gyúrnak. Valamikor bejön egy edző erősen befolyásolt állapotban. Igen, itt minden normális ember fejében el kellene kezdjen vadul berregni egy vészcsengő. Megnyugtatok mindenkit, nincs itt semmi látnivaló: ebben a sportágban ez “normális”.
Elkezd verbálisan molesztálni és sértegetni a legkülönfélébb módokon. Magát valószínűleg viccesnek találhatja, de igazából pont olyan, mint egy aluljáróban egy sokadig lepukkant, suttyó alkesz. Persze, ott lépsz két nagyon és soha többet nem látod. Szeretnék lépni én is két nagyot, de kb. meztelenül fekszem a gyúrópadon. Nagyjából a fejemet sem tudom felemelni, mert az erre kialakított mélyedésben van. Lehajtott fejjel, védekezésképtelen pózban kell eltűrnöm a megaláztatásokat. Szerencsére ebben jó vagyok, a sportban megtanulsz kussolni is. Megtanítanak.
Persze eljön az idő, amikor felteszed magadnak a kérdést, hogy kell-e ez neked? De vannak céljaid, vannak kötelezettségeid, soha nem adtál fel semmit, miért most kezdenéd el? Egy eltorzul személyiségű, évtizedek óta súlyos beteg miatt? Nevetséges lenne.