via 24.hu => eredeti post link
Kosztolányi Dezső szerint műfordítást készíteni olyan, mint gúzsba kötve táncolni. Ez a hasonlat kiterjeszthető az adaptációs folyamatra is. Gúzsba kötve táncolni azt jelenti, hogy valami újat teremtünk a tánc, az alkotás felszabadultságában, a kreativitás örvényében, ugyanakkor mindezt megkötések, keretek között tesszük. Innováció és hűség arányait jól belőni nehéz feladat, vannak, akik patikamérlegen egyensúlyoznak, míg mások szemre mérik ki az összetevőket.
Semmi sem maradhat ki: kell meglepetés, de kellenek a barátságos, felismerhető dolgok is: az újraértelmezés és a nosztalgia egyszerre.
Hogyan egyenlíti ki ezt a kettőt Abel Góngora legújabb Scott Pilgrim-feldolgozása?