via greenfo.hu => eredeti post link
Egy újabb filmes sztori, ami azt gondolom, közfigyelmet érdemel. Előző hétvégén a legális természetpusztítás elborzasztó példáját dokumentáltuk kis csapatunkkal Szendőfi Balázs legújabb filmjéhez, amely az Erdélyi-szigethegység természeti értékeiről, illetve annak számtalan környezeti problémájáról szól és a tervek szerint még ebben az évben elkészül.
A Szigethegység a Kárpátok hegyláncának előretolt bástyájaként a zöld értékek nehezen felfogható kavalkádjával hirdeti bolygónk életet adó egyedülállóságát Európa közepén. Csak néhány elnevezés, amely szerte a világban sokaknak ismerősen cseng: Bihar, Királyerdő, Ponor-rét, Pádis-fennsík, Boga-völgy, Torockó, Tordai-hasadék… A sor szinte végtelen.
Ennek a csodavilágnak a szívében – sokkal kevesebbek által tudottan – lapul a verespataki horrortó, amely Erdély egyik legfőbb, ma is működő bányavidékén a rézkitermelés zagytározójaként hízik napról-napra a Cuprumin Abrud vállalatnak és minden cinkostársának köszönhetően. Benne szürke, fehér, vörös és kék színekben keveredő toxikus anyagok és különféle nehézfémszármazékok tisztítatlan sűrű esszenciája. Mindez egy évről-évre méterekkel magasítgatott kőzúzalék-gáttal feltartóztatva, amely természetesen nem tudja megakadályozni a zagy elszivárgását. Ennek csak egyetlen ékes példája a területről érkező Abrud-patak, amely fura módon akkor is vöröses, zavaros vizet visz az Aranyos folyóba, amikor csapadék hiányában nincs áradás a térségben.