via 24.hu => eredeti post link
Tényleg úgy kifogytak a műsorkészítők az új ötletekből, hogy jobb híján azt kell néznünk, ahogy mások tévéznek?
– gondolhatnánk a Kanapéhuszárok alaphelyzetét látva, és nem is tévedhetnénk nagyobbat. A formátum ugyanis már egy évtizede működik, sőt, érthetetlenül sikeres, Nagy-Britanniában a huszonkettedik évad fut belőle, és ebben még benne sincsenek a celebváltozatok, mert igen, ebből is készültek sztárokkal teletűzdelt évadok. A Goggleboxot még 2013-ban indították azzal a felütéssel, hogy a nappalikba bekukkantva mutatja meg, mit is gondolnak a britek a világ dolgairól. A műsort imádták a nézők, sőt, a szakma is elismerte, rögtön BAFTA-díjat is nyert realitykategóriában. Egyúttal megmutatta, hogy mások kukkolása mellett a hétköznapi kisember hol gúnyos, hol kedves, de mindenképp őszinte kiszólásaira, kanapébölcsességeire is van igény. Azóta negyven ország vette át a receptet, amely most az RTL-ig is eljutott.
De mitől működhet egy ilyen formátum, főleg 2023-ban, a kommentháborúk korában, amikor a közösségi oldalakra fellépve már elhajolni sem lehet a mindenhonnan ömlő hozzászólásáradat elől? A virtuális világ jótékony homálya azokat is rábírta a nyilvános véleménynyilvánításra, akik a világ történéseit addig csak a bajszuk alatt kommentálták. A kommentkultúra kieresztette a kanapéhuszárokat a kanapéról, be egyenes a virtuális terekre. Mindez a közléskényszerrel társulva azt hozta el, hogy akaratlanul is szinte mindenhol mások véleményét nézzük, ezzel pedig nagyon könnyű betelni, főleg, ha mindez gyűlölködéssel vagy butasággal is vegyül. Még a tévében is azt nézzük, hogy mások eseményeket kommentálnak?