via 24.hu => eredeti post link
Ha az okostelefon-korban felcseperedő generációkra gondolok, az első, ami eszembe jut, a némaság. Nem ritkán csak a mobil kékes fénye által megtört sötétben, és teljes csendben zajlanak az életük legizgalmasabb, legfelkavaróbb eseményei is: baráti világmegváltásaik, iskolai pletykáik, fájdalmas szakításaik, apróbb-nagyobb sikereik chatprogramokba kopogott üzenetekben történnek meg velük. Még a zene se hallatszik ki a méregdrága zajkizáró fülesek alól – némaság oda-vissza. Sam Levinson remekül ragadja meg ezt az Eufóriában, ahol egész drámai csúcsjelenetek mennek le egy pisszenés nélkül, a dialógusok a képernyőn feltűnő chatüzenetek csupán, de ha Levinson tagadhatatlanul erős stilizálása miatt valaki nehezen is hinné, hogy ez tényleg jellemző, annak itt van most Susanne Regina Meures dokumentumfilmje, ami a szikár valósággal dolgozva szállít pont ugyanilyen képeket. A Csajbanda (Girl Gang) a Pont Csopak dokumentumfilmes vetítéssorozatának következő filmje – korábbiakról többek között itt és itt írtunk –, és az általában nagyon erős felhozatalban is esélyesen az eddigi legjobb.
Talán azért is lehet ez így, mert témájában ez az eddigi legközelibb: az Amazonas erdei és a párizsi művészvilág legtöbbünknek egzotikum, míg a fejlett világban ma az influenszer-kultúrával gyakorlatilag lehetetlen nem szembesülni. Főleg, hogy az influenszerek már nem maradnak a közösségimédia-appok online tereiben, a kereskedelmi média és a bulvár rég beemelte őket a mainstreambe, nem telik el főműsoridő olyan showműsor nélkül, amiben nem szerepelnének ezek az emberek, így a taktaharkányi Mari néni is találkozik velük, akkor is, ha életében nem hallott még se Instagramról, se TikTokról. Ezek a Mari nénik alighanem azt hinnék, hogy kandi kamera áldozatai lettek, ha próbálnánk elhitetni velük, hogy emberek azzal keresnek nem is rossz pénzt, hogy kencéket csomagolnak ki és ajnároznak kamera előtt, pedig ez a valóság. A filmben is kiemelt statisztikák szerint a cégek elsöprő többsége használ influenszer-marketinget, és ahogy pár éve reality-sztárok, ma már influenszerek akarnak lenni a kislányok. Ez a kor kollektív karriervágya: olyan emberekké lenni, akiknek az arca, teste, bőre, nem egyszer a gyerekeik és a háziállataik is reklámfelületté váltak.
Christian Frei Filmproductions