via 24.hu => eredeti post link
A Túl a Maszat-hegyen 2 Prológusa beszámol róla, hogy a költő az első rész végén elfelejtette elmesélni, mi lett az egyik szereplővel, Emil bácsival. Hogyan felejtődhetett el Emil bácsi?
Úgy, hogy mikor az első Maszat-hegyet írtam, nem sokat törődtem a cselekménnyel. Jobban izgattak a rímek, a versformák és a nyelvi ötletekből adódó badarságok. A postás bácsi például azért lett Emil, mert hallgatva a kor szavára felköltözött az internetre. Eredetileg nem is szántam mesekönyvnek, különálló gyerekverseket írtam Lecsöppenő Kecsöp Benőről és társairól. Biztattak, hogy fűzzem össze mesévé, én viszont a cselekményszövéshez egyáltalán nem értek. Teslár Ákos prózaíró barátom segített a versek köré kitalálni egy történetet. De annyira sok szereplő bukkant már fel a versekben, hogy nem volt könnyű őket számon tartani. Hogy az egyikükről menet közben elfeledkeztem, arra csak utólag eszméltem rá, mikor egy kislány sírós szemekkel megkérdezte tőlem, hogy mi lett Emil bácsival.
Kijózanító volt szembesülni vele, hogy a gyerekolvasók egyrészt jobban tudják követni a cselekményt, mint én, másrészt együttéreznek a hülye szójátékokból született szereplőkkel, és elszontyolodnak attól, ha valamelyik ott felejtődik a főgonosz kínkamrájában.