via 24.hu => eredeti post link
A tavalyi cannes-i filmfesztivál olyan remekműveket indított el útjukon, mint az Egy zuhanás anatómiája, az Érdekvédelmi terület, A szenvedély íze, az Elszáradt füvekről és a Megfojtott virágok. Talán törvényszerű volt, hogy ezek után az idei fesztivál valamelyest csalódást okozott. A katartikus élmények elmaradtak, tele volt viszont a program stabilan jó (mondjuk 10-ből 7 pontos) filmekkel, én pont húsz olyat láttam, amit jó szívvel ajánlanék a barátaimnak.
A fesztivál első hete sokkal erősebb volt, mint a második, a nagy nevű alkotók kevésbé sikerült munkáit, pl. David Cronenberg The Shroudsát és Paolo Sorrentino Parthenope-ját, akkorra suvasztották be, amikor már sokan hazamentek. Szokatlan módon rögtön a nyitófilmek is szuperek voltak, holott ezek kiválasztásánál általában nem a minőség a fő szempont, hanem az, hogy jó sok sztár szerepeljen bennük, akik az első este megjelennek a vörös szőnyegen.
Ők rúgták be az ajtót