Az utolsó lélek az ördögé
Ha van fiatal magyar filmrendező, akire nyugodt szívvel rá lehetne bízni egy nagyjátékfilmet, az Füzes Dániel. Az ELTE filmszakának és a Budapesti Metropolitan Egyetem Mozgóképművész mesterszakának volt hallgatója tíz éve készíti egyre nagyobb léptékű rövidfilmjeit, amelyek egyszerre mutatják egy változatos műfajokban és témákban otthonosan mozgó, professzionális filmes, valamint egy monomániás alkotó képét.
Füzes rendezett már filmet fociultrákról, családi kenutúráról és bokszolókról, legújabb, több mint félórás kisjátékfilmje pedig a tizenkilencedik századi – meglepően hitelesnek tűnő – betyárvilágba helyezett, népmesei történet. Eközben a korábbi filmjeihez hasonlóan az új is arról szól, hogyan lehet férfivá válni, mit jelent a „férfias” helytállás és felelősség változó társadalmi korszakokban és helyzetekben. Most három, elátkozott fivér történetén keresztül mesél erről, és közben a ruhákkal, a zenékkel, a beszélt nyelvvel teremt sűrű atmoszférát.