via 24.hu => eredeti post link
Több mint hét évvel az Ernelláék Farkaséknál bemutatása után Hajdu Szabolcs megint egy középosztálybeli otthon díszletében ül, és közeli munkatársaival, baráti alapon, tíz forintból csinál filmet. Ebben a helyzetben akkor is benne lenne a mai Magyarország, ha a Kálmán-nap, előzményéhez hasonlóan, nem kifejezetten a mai Magyarországról szeretne szólni. De arról szól, pontosabban annak a Hajdu által legjobban ismert szeletéről, az értelmiségi középréteg lelki és anyagi szorongásairól.
Ennek a rétegnek nagyon sok baja van, kezdve azzal a szociológusok által sűrűn emlegetett, általános problémával, hogy úgymond „elvékonyodik”. A szűkösség és a perspektívák hiánya egyéni szinten is érzékelhető. E magasan képzett, de alacsonyan tartott középosztálybeliek nem élnek meg a munkájukból olyan színvonalon, ahogy azt tehetségük alapján elvárnák, és amiről tájékozottságuknak köszönhetően tudják, hogy máshol, leginkább nyugaton, elérhető volna számukra.
A polgárosulás vágya és annak lehetetlensége közti feszültség megmérgezi a hétköznapjaikat. Vagy nem az mérgezi meg, hanem az, hogy jellemük szerint is kisszerű, pitiáner emberek.