Amikor a Ubisoft 2021-ben leleplezte az Avatar: Frontiers of Pandorát, akaratlanul is arra gondoltam, hogy egy Avatar-témájú Far Cry-játékot kapunk, annak az unalomig ismert receptjével. Bár a The Division szériáról ismert Massive Entertainment alkotása valóban tartalmaz átfedéseket a Far Cry-sorozattal, és megkapjuk a kiadó már tradicionálisnak nevezhető nyílt világú játékelemeit, de ezeknek sikerült teljesen belesimulniuk Pandora természetes ökoszisztémájába. Lényegében egy na’vi szimulátort kapunk, ami van annyira szórakoztató, hogy úgy is élvezettel merültem el a programban, hogy nem tartom magam az Avatar-filmek rajongójának.
I’m blue da ba dee da ba di
Az eddigi két Avatar köré szőtt történetben egy névtelen na’vi-t alakítunk, aki egy Sarentu nevű törzsből, egy mesemondókból álló klánból származik. Hősünk gyermekként árva lett, és az RDA (gonosz emberek) alattomos Nagyköveti Programjában (The Ambassador Program) nevelkedett, aminek célja, hogy a fiatal na’vik megismerjék az emberi szemléletet, ezzel áthidalva a két nép közötti szakadékot. Jake Sully lázadása (a James Cameron által készített Avatar című film kitalált karaktere és főszereplője – a szerk.) azonban menekülési lehetőséget teremt… Nos, majdnem: ehelyett sztázisba kerülünk, és 16 évvel később – egy évvel a második film sztorija előtt – ébredünk fel, hogy újra kapcsolatba kerüljünk törzsünk örökségével, miközben segítünk a kizsákmányoló „Égi Emberek” ellen szervezkedő ellenállásnak.