Archívum címkék: csapadékvíz-gazdálkodás

A városi csapadékot át nem eresztő felületek a lezúduló vizet csak a felszínen képesek elvezetni, ami számos probléma forrása. Míg a hagyományos csapadékvíz gazdálkodási rendszerek a leesett csapadékot vezetékeken keresztül összegyűjtik, vagy közeli természetes vizekbe (pl. patakok) vezetik, addig a fenntartható városfejlesztés törekszik az esővíz minél magasabb fokú kihasználására.

A fenntartható csapadékkezelési módszerek és technológiák lényege, hogy a csapadékot nem a burkolt felületre, hanem növényekkel teli talajra vezetik, és lehetőséget adnak arra, hogy a talajon keresztül szivároghasson el. A lombosfák és fasorok a városi felületek fenntartható csapadékvíz-kezelésének alapvető elemei lehetnek. A természetes erdőkhöz hasonlóan a városi fák törzsük felszínén a talajba irányítják, majd gyökereiken keresztül szívják fel a csapadékot, ezzel felbecsülhetetlen értékű fenntarthatósági eszközt jelentenek a városi környezetben.

A növekvő urbanizációból adódó vízelvezetési problémák felerősítették a hagyományos felszíni vízelvezetési rendszerek korlátait. Az urbanizáció hatására megváltozik a meglevő talaj több tulajdonsága. Ezek egyike a felületek áteresztőképességének csökkenése, ami a leszivárgás módosulásához és a folyásirányban lévő élővizekbe jutó szennyezőanyag-terhelés növekedéséhez vezethet. A hagyományos felszíni vízelvezető rendszereket úgy alakították ki, hogy a csapadékvizet a lehullott helyről a lehető leggyorsabban továbbítsák a felszívódáshoz vagy a vízfolyáshoz. Ez a módszer növeli az árvíz, a környezeti károk és a városi diffúz szennyezés kockázatát; mivel a lefolyó víz általában szennyező anyagokat tartalmaz, beleértve az olajokat, nehézfémeket, peszticideket, műtrágyákat, vegyszereket és egyéb városi anyagokat. Az át nem eresztő felületek mértéke, vagy ami még fontosabb, a csapadékvíz keletkezési helye és a befogadó vizekbe való beáramlás közötti útvonal természete fontos előrejelzője lehet a vízi ökoszisztémák egészségét érintő zavarásának.