Ismeretlen magyarok című sorozatunkban az elmúlt években számos kivételes életutat mutattunk be, a már megismert építészek, sportolók, írók, zeneszerzők és szobrászok tucatjainak pályája azonban feleannyira sem volt fordulatos, mint Haich Erzsébeté (1897–1994), aki nemcsak a két világháború közti művészet, de a jóga, illetve az ezotéria XX. századi történetében is fontos szerepet töltött be.
A jómódú, felső középosztálybeli családban – a századfordulót követően számos kisebb-nagyobb vasúttársaságot vezető udvari tanácsos, Haich Károly lányaként – 1897. március 20-án született Erzsébetről már gyerekkorában látszott, hogy kivételes tehetsége van a művészethez, hiszen későbbi visszaemlékezései szerint már négyévesen horgolt, rajzkészsége pedig koránál jóval fejlettebb volt.
Első kiállítására sem kellett sokáig várni, hiszen a hosszú nevű Baár-Madas Református Felső Leányiskola és Nevelőintézet diákjaként tizenhat évesen egy iskolai eseményen mutatták be a rajzait, amelyekről az intézmény évkönyve kijelentette: