Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: ismeretlen magyarok

Előkerült a torinói világkiállítás Zsolnay-kútszobra, aukción keresi az új helyét

Közzétette szerző

A Nagyházi Aukciósház 292. aukciójának második napján, június elsején kerülhet új gazdához a XX. századi magyar művészettörténet fontos, de mégis alig ismert alkotása, az 1911-es torinói világkiállítás Maróti Géza (1875-1941) által jegyzett magyar csarnokába Ligeti Miklós (1871-1944) tervei nyomán, a pécsi Zsolnay-gyárban született Bivalyon ülő lány.

A mű mérete annyira nagy, hogy a gyár ma már képtelen lenne legyártani, igazi különlegességét azonban nem ez, hanem alkotója, illetve a nemzetközi ismertsége adja, Torinóban ugyanis fődíjjal ismerték el.

A tételeket bemutató sajtóeseményen a cég ügyvezetője, Nagyházi Lőrinc az Indexnek kijelentette: nem biztosak abban, hogy ez konkrétan az a szobor, azt azonban tudják, hogy az olasz városban is egy eozinmázas példány kapta a díjat, ez pedig a sokáig Pécsett kiállított, hosszú időre eltűnt, majd újra előkerült ikertestvérével ellentétben ezt a mázat kapta. Az aukciósház nem csak emiatt hisz a műtárgy valódiságában, hanem azért is, mert a szobor 76 cm-es magassága, valamint szélessége teljes egészében megegyezik a száztizenhárom éve sikert arató társáéval, sőt, a Zsolnay-gyár jelzése mellett Ligeti szignóját is magán viseli.

PostPin It!

Megújult Stein Aurél, a világhírű magyar Kelet-kutató kabuli sírja

Közzétette szerző

Sir Marc Aurel Stein, azaz Stein Aurél (1862-1943) neve a Közel- és Távol-Kelet iránt érdeklődők számára elkerülhetetlen, hiszen az Indiába először húszas évei derekán eljutó magyar férfi a brit adminisztráció tagjából vált aztán a századforduló világszerte legismertebb Kelet-kutatójává.

Az 1900 és 1931 között négy igen fontos expedíciót indító, a British Museumot felbecsülhetetlen értékű műtárgyakkal gazdagító Stein 1943 októberében, az afganisztáni Kabulban hunyt el, sírja pedig a keresztény temető egyik parcellájában, a magyarok által szinte teljesen elfeledve áll.

Az emlék egyre romló képét egy 2003-ban a fedlapra helyezett magyar nyelvű emléktábla valamelyest megváltoztatta, az igazi áttörésre azonban egészen mostanáig kellett várni, hiszen a síremlék nemrégiben teljes egészében megújult, köszönhetően a Pakisztánban korábban kürtőskalácsozóra bukkanó, korábban Határsértők című podcastunkban is feltűnő Perger Istvánnak, a Keletiből Hongkongba szerzőjének.

PostPin It!

Száztíz éve lappangó, Párizsban született magyar festmény került elő

Közzétette szerző

Ziffer Sándor (1880-1962) festőművész száztíz éven át eltűntnek hitt festményét mutatták be csütörtökön Budapesten. A Luxembourg Párisban című, Franciaországban készült művet a budapesti FreylerArt Galériában péntektől négy héten át a nagyközönség is megtekintheti – írja az MTI.

A galéria egy exkluzív kiadványt is készített a becslések szerint mintegy százmillió forintot érő festményről: az ebben közzétett tanulmány szerint a kép tökéletesen visszaadja az 1910-es évek Párizsának hangulatát, azonosítására pedig az elmúlt évtizedekben azért nem került sor, mert az ötvenes években már egy hamis Rippl-Rónai szignót viselt magán.

A kép a II. világháborút követően egy jó nevű vidéki orvos tulajdonába került, akik épp ezért abban a tudatban éltek, hogy Ziffernek semmi köze nincs a képhez. Az igazságra végül csak egy beható helyszíni vizsgálat során derült fény,

PostPin It!

Lappangó százéves magyar film került elő, egy nemzetközi hírű, többször is csődbe jutó magyar szélhámos is feltűnik rajta

Közzétette szerző

A Nemzeti Filmarchívum raktárának beazonosítatlan nitró tekercsei közül 2022 végén egy több mint száz éve lappangó, Csornán készült film snittjei tűntek fel – írja saját oldalán az NFI.

Az anyaggal kapcsolatban Szalay Balázs csornai helytörténész kereste meg az intézményt, érdeklődve arról, hogy vajon nálunk vannak-e a felvételek. Az első válasz egy sziklaszilárd nem volt, az NFI rövidesen azonban nekiállt digitalizálni a különböző korokból származó, beazonosítatlan nitrocelluloid tekercseit, így nem sokkal később rábukkantak a keresett film részleteire, ami itt látható:

A jelenetek egyikében látható Soproni Napló-lapszámnak (1918. okt. 6.) köszönhetően az időben is sikeresen elhelyezett képsorok első látásra talán nem rejtenek igazán komoly érdekességet, az intézmény és a helytörténész közös kutatása azonban számos érdekes részletre világított rá: a film a sajtóban feltűnt említései, illetve az arcok és helyszínek elemzése után kiderült, hogy a filmnek csak a részletei kerültek napvilágra, a snittek közt ugyanis sem a vasútállomásról, sem a Ráth-kastélyról nincs felvétel, a főtér azonban jól látszik.

PostPin It!

Meghalt Finta József építész, aki átformálta az ország arcát

Közzétette szerző

Elhunyt dr. Finta József, az elmúlt évtizedek magyarországi építészetének egyik legfontosabb alakja – tette közzé Facebook-oldalán az általa alapított építészstúdió.

A Nemzet Művésze, Budapest, Salgótarján és Belváros-Lipótváros díszpolgára, a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az Amerikai Építészeti Intézet tiszteletbeli tagja, Kossuth-, kétszeres Ybl Miklós-, Steindl Imre- és Prima Primissima díjas, Köztársasági Elnöki Aranyérmes építész, a Magyar Érdemrend középkeresztjének kitüntetettje 1935. február 12-én született Kolozsváron. Írónak, illetve festőnek készült, de édesapja tanácsára végül mégis az Építőipari Közlekedési Műszaki Egyetem Építész Karán kezdte meg egyetemi tanulmányait.

1958-as diplomaszerzése után a LAKÓTERV-nél kezdett dolgozni, majd rövidesen az állami tervezőiroda egyik legfoglalkoztatottabb építésze lett. 1994-ben alapította meg saját stúdióját, a Finta és Társai Építész Stúdiót, amit egészen a közelmúltig vezetett.

PostPin It!

Weöres Sándor már a hatvanas években érezte, hogy a macskák lesznek a XXI. század szupersztárjai

Közzétette szerző

Épp negyven évvel ezelőtt, 1984-ben jelent meg a Magvető Könyvkiadónál a Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben című, közel háromszáz oldalas önéletrajzi képes kötet, amit fellapozva számtalan kedves, vagy épp meglepő fotóval találkozunk.

Ezek közül is kiemelkednek a Nyugatnak köszönhetően naggyá vált Weöres (1913-1989) életének korai szakaszáról, illetve családi körülményeiről készült fotók, nem mehetünk el azonban szó nélkül a hetvenkettedik oldal képpárja mellett, amin a költőként, íróként, műfordítóként, könyvtárosként, irodalomtudósként és muzeológusként egyaránt a XX. század legnagyobbjai közt emlegetett művész a Kossuth-díjas festő és zománcművész, Papp Oszkár (1925-2011) macskájával közösen látható.

A fotók egyikén az állat Weöres zakóján fekszik, akit jól láthatóan egyáltalán nem feszélyez a négylábú, hiszen a képaláírásban ki is jelentette:

PostPin It!

Az év egyik legerősebb kötetében elevenedik meg a harmincas évek legszegényebb magyarjainak rögvalósága

Közzétette szerző

A szociofotó a fényképezés egyik legnehezebb válfaja, hiszen a társadalmilag leginkább kiszolgáltatott, legszegényebb réteg objektív, dokumentarista bemutatásához a fotós érzékenysége elengedhetetlen. A Magyarországon több mint százéves múltra visszatekintő ág első hazai képviselője az íróként, újságírókként és fotósként egyaránt fontos örökséget hagyó Tábori Kornél (1879–1944) volt, aki Huszár Károly miniszterelnök kérésére készítette el a budapesti nyomor írásos és fényképes dokumentációját (ezt korábban hosszú cikkben mutattuk be), amit 1920-ban egy többnyelvű, mindössze tizenhat fényképes oldalt tartalmazó, vékonyka füzetben adtak ki.

Az Egy halálraítélt ország borzalmaiból – aminek angol címéhez az Inspection-Tour Through The Misery of Budapest, azaz a Megfigyelő séta Budapest nyomorúságán át alcímet is hozzáragasztották – fontos mérföldkő volt a magyar dokumentarizmus történetében, az igazi lökést azonban nem ez a sorozat, hanem az egy évtizeddel később Kassák Lajos Munka című lapja körül szerveződött Munka-kör hozta el.

Az 1930 nyarán született közösség tagjait az elmúlt évtizedekben némi túlzással csak a fotó- és művészettörténészek tartották számon, ezen most azonban a csoport egyik alapítója, Gönci (Frühof) Sándor (1907–1994) családja próbál változtatni, hiszen

PostPin It!

Nyom nélkül tűntek el Losonczi Pál „bolsevik giccsbazárának” legfurcsább darabjai

Közzétette szerző

A somogyi Bolhóról indult Laklia Pál (1919-2005) neve a legtöbbeknek semmit sem mond, Losonczi Pálként azonban sokan máris kapcsolnak, hiszen az előbb a Magyar Népköztársaság földművelésügyi minisztereként (1960-1967), majd az Elnöki Tanács negyedik elnökeként (1967-1987) a Kádár-kor egyik legismertebb arca volt: az 1956-ban Kossuth-díjjal is elismert mezőgazdász 1987-es nyugdíjazása (ezt saját maga kérte) a rendszerváltás után hagyta el az Országgyűlés padsorait, élete utolsó másfél évtizedére pedig teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, tudatosan távol tartva magát a médiától.

A hetedik ikszet épp elérő Losonczi 1989-ben eladta a Sashegy keleti lejtőjén álló pompás modernista villáját, majd a szülőfalujához közeli Barcsra települt. Az egykori otthonának falai mögött rejtőző értékeket már korábban elajándékozta:

könyveit a barcsi gimnáziumnak, vadásztrófeáit egy ottani vadásztársaságnak ajándékozta, az elnöki hivatalos utak során kapott ajándéktárgyait pedig 1987-ben rendőri biztosítás mellett vitték a Nemzeti Bank kaposvári fiókjának trezorjába, ahonnan rövidesen a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumba kerültek.

PostPin It!

A párizsi olimpiát is megjárta a magyar súlylökő, aki építészként segítette Békéscsaba fejlődését

Közzétette szerző

Magyarország hírnevét a XX. században számtalan mérnök, művész, sportoló vagy épp élelmes üzletember öregbítette, legtöbbjük azonban a világ legkülönbözőbb részein tette ezt. Ebbe a sorba tartozhatna a Békéscsabáról indult Brhlik Pál is, aki némi szerencsével olimpiai érmeket is hozhatott volna Magyarországnak, végül azonban a mérnöki tudományokban találta meg a helyét, hozzájárulva szülővárosa mai arcához. Ma az ő életét mutatjuk be.

Az 1896. június 23-án – az akkor már harmincezres város azonos nevű földbirtokosának fiaként – született Bhrliket már diákként vonzották a sportok: alig tizenöt évesen, 1911-ben futballistaként kezdte meg a sportpályafutását, két évvel később, a Nagyváradi SE-hez csatlakozva azonban súlylökésre és diszkoszvetésre váltott. Jól tette, hiszen már az első versenyein nagy sikereket ért el, sőt, 1914-ben a kelet-magyarországi bajnokságon is az ő nyakába akasztották az aranyérmet.

A gimnázium elvégzése után a fővárosba költözött, ezzel egyidőben azonban kitört az első világháború, így az ELTE-előd Budapesti Tudományegyetem (BTE) diákjaként hiába csatlakozott a BEAC-hoz, ígéretesen induló pályafutását szinte azonnal megakasztotta a háború. A gyakorlás, illetve a versenyzés évekre ellehetetlenült, az egyetemi sportcsapat pedig 1918-ban csak nehezen tért magához, így Brhlik rövid időn belül kétszer is a MAC-hoz igazolt, csak hogy a pályán lehessen.

PostPin It!

Szobrásznőből lett a jóga világszerte ismert arca a különc Haich Erzsébet

Közzétette szerző

Ismeretlen magyarok című sorozatunkban az elmúlt években számos kivételes életutat mutattunk be, a már megismert építészek, sportolók, írók, zeneszerzők és szobrászok tucatjainak pályája azonban feleannyira sem volt fordulatos, mint Haich Erzsébeté (1897–1994), aki nemcsak a két világháború közti művészet, de a jóga, illetve az ezotéria XX. századi történetében is fontos szerepet töltött be.

A jómódú, felső középosztálybeli családban – a századfordulót követően számos kisebb-nagyobb vasúttársaságot vezető udvari tanácsos, Haich Károly lányaként – 1897. március 20-án született Erzsébetről már gyerekkorában látszott, hogy kivételes tehetsége van a művészethez, hiszen későbbi visszaemlékezései szerint már négyévesen horgolt, rajzkészsége pedig koránál jóval fejlettebb volt.

Első kiállítására sem kellett sokáig várni, hiszen a hosszú nevű Baár-Madas Református Felső Leányiskola és Nevelőintézet diákjaként tizenhat évesen egy iskolai eseményen mutatták be a rajzait, amelyekről az intézmény évkönyve kijelentette:

PostPin It!

Magyar szobrászból lett vasárugyáros szabta át a földrengés után romba dőlt San Francisco arcát

Közzétette szerző

A spanyol kistelepülésként, Yerba Buena (Jó levegő) néven született San Francisco ma a világ egyik legfontosabb turistacélpontja. Az 1847-ben alapított város az Egyesült Államokhoz való csatolása után némi csellel vette fel a mai nevét, ma pedig már évente milliók látogatják a Golden Gate hidat, jutnak el az Alcatraz börtönszigetre, vagy épp utaznak a lejtős utcákon közlekedő színes villamosokkal.

Közülük kevesen tudják azonban, hogy a kaliforniai aranylázzal naggyá lett, részben elsüllyedt hajókra épült, ma már közel egymilliós várost 1906-ban a világ egyik legtöbbet tanulmányozott földrengése érte: az április 18-án, röviddel hajnali öt óra után bekövetkezett katasztrófát egy előrengés vezette fel, húsz–huszonöt másodperccel később pedig elindultak a Richter-skálán később 7,7–7,9-esre becsült földmozgások, amiket napokon át perzselő tűzvész kísért.

A mindössze harmincnyolc lovaskocsival rendelkező, a lángok megfékezése érdekében egy idő után már teljes tömböket felrobbantó tűzoltóságnak esélye sem volt, a hozzájuk csatlakozó katonasággal, a Nemzeti Gárdával, a haditengerészettel, illetve az önkéntesekkel együtt pedig leginkább csak annyit tehettek, hogy megpróbálták evakuálni a túlélő lakókat.

PostPin It!

Naphegyi Gábor csaló kalandorként járta be Ázsiát és Amerikát, majd egy mexikói hadvezér titkára lett

Közzétette szerző

Ismeretlen magyarok címen futó sorozatunkban az elmúlt években számtalan művész és tudós életét mutattuk be, Naphegyi Gáboré szürrealitásával azonban szinte mindegyikükön messze túltesz – derül ki Tulok Péter a Magyar könyvgyűjtők és bibliofilek nevű Facebook-csoportban megosztott posztjából.

A történész írásában a magyar tudománytörténet extrém életű szélhámosaként és kalandoraként mutatja be az egy híján kétszáz éve, 1824-ben, Pesten született Naphegyit, majd az életművét is összefoglalja.

A kutató szerint a Sonnenbergként született, csak Amerikában magyarosított nevű férfi a pesti egyetemen orvossá akart válni, de vizsgái előtt, 1846-ban elhagyta az országot, majd orvosnak adta ki magát.

PostPin It!

Pesti vásárcsarnokba repültek a korábban a ferihegyi reptér utasai felett függő színes madarak

Közzétette szerző

A sokak által ma is csak Ferihegyként emlegetett Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér nyolcvanöt éves története tele van érdekes fordulatokkal, kezdve azzal, hogy a második világháború derekán, ifj. Dávid Károly tervei szerint építeni kezdett épületegyüttes a harcok sűrűjében súlyos károkat szenvedett, sőt, előbb német, majd szovjet csapatok is állomásoztak a félkész területen. A leállított munkák végül 1947-ben, az első hároméves terv keretében folytatódtak, három évvel később pedig megszületett a ma már műemléki védelmet élvező egyes terminál, ahonnan 1956 nyarától már Nyugatra – Bécsbe – is indultak járatok.

Az ötvenes évek második felében folytatott fejlesztések miatt 1960-ra Ferihegy a térség legmodernebb repülőterévé vált, rövidesen azonban egyértelművé vált, hogy a meglévő épületek egyszerűen túl kicsik ahhoz, hogy kezelni tudják az indulók és érkezők rohamát, így osztrák hitelből, az osztrák és nyugatnémet cégekből álló ARGE FULUGHAFEN konzorcium segítségével 1983-1985 közt megszületett a 2-es terminál, amit 1991-ben a kis- és magángépeket fogadó GAT, 1997-1998-ban a 2B, 2011-ben a SkyCourt, az elmúlt években pedig a diszkont légitársaságok által használt terek követtek.

Az 1-es terminálról időközben aztán elfeledkeztek az utasok, hiszen a 2B megnyitása után teljesen feleslegessé vált, a MALÉV 2012-es csődje után pedig előbb rövid időre, majd 2016-ban véglegesen is bezárták, így már csak forgatások, szervezett bejárások, valamint különleges alkalmak miatt nyitják meg. Ez a helyzet rövidesen változhat, hiszen tavaly felmerült az épület teljes felújítása utáni, 2024 tavaszára tervezett újranyitás. Erről nemrég biztossá vált, hogy néhány hónapot biztosan csúszik majd, a látványtervek azonban már 2022-ben megjelentek a tervező KÖZTI oldalán, így tudható, hogy

PostPin It!

Előkerültek az Amerikába emigrált építész, Vállay Olga eddig ismeretlen korai munkái

Közzétette szerző

Az elmúlt évszázadok magyar történelmének törékeny tanúi a legkülönbözőbb helyekről kerülhetnek elő: sokuk kisebb-nagyobb fővárosi, vagy vidéki bolhapiacokon, mások pedig a legkülönbözőbb Facebook-csoportokban tűnnek fel, ahol sokszor pillanatok alatt gazdát cserélnek.

Hatványozottan igaz ez a papírrégiségekre, amik múzeumok és levéltárak gyűjteményei helyett fillérekért vándorolnak egyik gyűjtőtől a másikhoz – legyen szó akár számolócédulákról, megsárgult fotókról, reklámplakátokról, képeslapokról vagy épp építészettörténeti szempontból érdekes anyagokról.

Utóbbi kategóriában értelemszerűen kevesebb anyag bukkan fel – épp ezért is meglepő, hogy néhány hónappal ezelőtt

PostPin It!