Oroszországban mindenki zsidó
– így viccelődött egy kuplé dalszövegében Gábor Andor humorista és „szöveggyártó nagyiparos”, aki mesés sikerekkel kecsegtető kabarékarrierjét (és svábhegyi villáját) dobta oda azzal, hogy az 1918–1919-es forradalmi események idején kommunistának állt, ami miatt a proletárdiktatúra után neki is menekülnie kellett a fehérterror elől.
De a legtöbben nem viccelték el, hogy a hatalmat 1917-ben átvevő bolsevik politikusok között „gyanúsan” sok zsidó akadt, és előálltak a „judeobolsevizmus” elméletével. Eszerint az internacionalista munkásmozgalom szervezése, az ateizmus propagálása vagy éppen a szabadszellemű, szocialista családpolitika hirdetése (például a válás megkönnyítése) úgymond csak a „zsidók” eszköze arra, hogy eltöröljék a világuralmuk útjában álló kereszténységet, a tradicionális nemzeti kereteket és a konzervatív családi korlátokat. A „judeobolsevik világ-összeesküvésről” való képzelgés a cári Oroszországból indult világhódító útjára, ahol az antiszemitizmus már a 20. század elején áthatotta a közéletet, amint azt a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei hamisítástörténete is bizonyítja. Paul Hanebrink az A Specter Haunting Europe (Kísértet járja be Európát) című, 2018-as művében mutatta be, hogy a „judeobolsevik világ-összeesküvés” elméletét a vörösökkel szemben álló szélsőjobboldali, fehér emigránsok terjesztették el Európában (a nácik főideológusa, Alfred Rosenberg is a bolsevikok elől menekülő balti német volt). Gyorsan eljutott Magyarországra is, ahol a Tanácsköztársaság kikiáltását is ezzel értelmezte a szélsőjobboldal.