Best WordPress Hosting
 

Nem vonzza, hanem kínozza a rovarokat a lámpafény

Csapdaként működik. Először sikerült bizonyító erejű felvételt készíteni az élőlények pontos mozgásáról, ami egy nap talán megmentheti őket. Az éjjeli lepkék és más rovarok összeverődnek, és körözve repkednek a fény körül.

Az ember, mióta feltalálta a tüzet, ismeri a jelenséget, és több magyarázatot is alkotott rá. Ezek közül volt olyan, amely szerint a hő vonzza a rovatokat, esetleg tetszik nekik vagy egymáshoz vonzódva verődnek össze a fény körül, vagy azért, mert az összetett szemű élőlények összetévesztik a lámpát a Hold fényével. Ez utóbbi magyarázat egészen közel van a megfejtéshez, de az biztos, hogy nemcsak éjjeli lepkékre jellemző ez a viselkedés, hanem az éjszaka nem aktív repülő rovarokra is, legyenek azok szitakötők vagy legyek.

Egy friss kutatás kamerafelvételeket lelassítva vizsgálta a repülő rovarok mozgását, és megerősített egy, a fény vonzó hatásával kapcsolatos egy évszázados elméletet. Ennek technikai megoldása nem volt annyira triviális kihívás, amilyennek gondolnánk, mert a kameráknak nem kedveznek a fényhiányos viszonyok, a rovarok ráadásul picik és gyorsak. A két dolog eredménye, hogy a fényre repülő rovarokat eddig csak elmosódott foltokként sikerült rögzíteni.

Fénnyel a városi fényszennyezés ellen – tudományos innováció a dunavirág védelmében

A dunavirág kérészfaj nyár végi rajzását évről-évre nagy érdeklődés övezi, hiszen ilyenkor akár a tiszavirág nyár eleji rajzását is meghaladó mértékű kérésztömeg jelenhet meg a Dunán, illetve annak mellékfolyóin, például a Rábán vagy az Ipolyon. A hidak és a folyópartok világító fényforrásaihoz vonzódó és azok körül órákig röpködő dunavirág egyedek különleges “táncát” ilyenkor sokfelé meg lehet figyelni.

A dunavirág a tiszavirághoz hasonlóan védett kérészfaj, melynek tömegrajzásait 1960-as évek után évtizedekig nem lehetett megfigyelni a Dunánál a víz szennyezettsége miatt. 2010 utáni visszatérése a vízminőség egyértelmű javulását jelzi, ám tömeges megjelenésével egy korábban nem vizsgált összetett ökológiai csapdára is fény derült.

A kérész nőstények a párosodás után úgynevezett kompenzációs repülésbe kezdenek, melynek során a folyó középvonala felett a folyásiránnyal szemben repülnek néhány km-t, mielőtt lerakják petéiket. Repülésüket a vízről visszavert vízszintesen poláros fény vezérli. Ha útjukat egy híd keresztezi, annak tükörképe és a híd árnyéka eltünteti e folytonos poláros jelet, miáltal a kérészek megszakítják kompenzációs repülésüket. Mivel a dunavirág rajzása sötétedés után történik, a feltorlódó, erős fototaxissal rendelkező kérészeket a hidak és a parti fényforrások magukhoz vonzzák. Később a rovarok a lámpák alatti aszfalt útra szállnak le petézni, mert az aszfaltfelszínt tévesen víznek érzékelik a róla visszavert erősen és vízszintesen poláros fény miatt. A lerakott peték kiszáradva elpusztulnak, így veszélybe kerül a dunavirág utódgenerációja. Mivel rajzáskor egy adott helyszínen sokmillió egyed lehet érintett, a természetvédelmi kár óriási. Az elpusztult és eltaposott kérészek tetemei gyakran egybefüggő síkos réteget alkotnak, ami közlekedésbiztonsági szempontból igen balesetveszélyes.