Van, akinek tetszik, van, akinek nem a kedvence, sebaj! De könyörgöm: ez csak egy film Nem az a küldetése, hogy történelem kisdoktorit lehessen írni belőle, hanem az, hogy orientáljon, átadjon egy életérzést az adott korról, hogy megszólítsa a fiatalokat, hazaszeretetet ébresszen, hasson az emberekre és felemeljen
– így reagált Rákay Philip a Most vagy soha! című filmjét ért történészi és kritikai visszhangra. A márciusi ifjaknak és Petőfi Sándornak emléket állító filmet számos bírálat érte, amiért igen szabadon bánt a történelmi tényekkel – például lapunk kritikájában csakúgy, mint Hermann Róbert történésztől.
Ezek a viták azonban egyáltalán nem egyediek, sőt, még csak nem is a további kurzusfilmek sajátjai. Hasonló (csak a politikai jelleget nélkülöző) vita alakult ki két évvel ezelőtt A besúgó című sorozatról, ahol az egyik oldal a történelmi hűséget kérte számon a készítőkön, a másik oldal viszont a művészi szabadsággal érvelt, és azzal, hogy játékfilmről van szó, nem dokumentumfilmről.