A történet több mint háromszáz éves: a spanyol örökösödési háborút részben lezáró 1713-as utrechti békeszerződés 10. cikkelye a Spanyol Birodalomtól Nagy-Britanniához csatolta Gibraltárt, méghozzá „örökre”. A britek ezzel ki is szálltak az 1701–1714 között zajló európai konfliktusból, amelynek során az utolsó Habsburg-házi spanyol uralkodó, II. Károly halála után estek egymásnak a francia Bourbon-dinasztiát és a Habsburgokat támogató országok.
A spanyol trón elúszott
Egy közkeletű mítosz szerint „a Szikla” már jóval korábban, 1704-ben gazdát cserélt, méghozzá katonai erővel hódították meg a britek. Tegyük félre azt az apró tévedést, hogy a britek ekkor semmit sem hódíthattak meg, hiszen az 1707-es egyesülési törvényig Anglia és Wales, valamint Skócia királysága még nem hozta létre hivatalosan Nagy-Britanniát. Ezzel együtt a Habsburgok mögött álló szövetséges haderő, amely 1704. augusztus 4-én megtámadta és elfoglalta Gibraltárt, mintegy kétezer angol, holland, spanyol és katalán katonából állt. Hadvezérük Georg von Hessen-Darmstadt herceg, a hessen-darmstadti tartománygróf legifjabb fia volt, aki a spanyol trónra áhítozó Károly osztrák főherceg szolgálatában állt.