Egy másik Armstrong, Neil 1969-es Holdra szállása sem volt nagyobb csoda: 1965-ben – először és utoljára – bekukkantott a vasfüggöny mögé Louis Armstrong. Koncertet adott a „demokratikus” Kelet-Berlinben, aztán Prágában, Belgrádban, Bukarestben, Szófiában, majd június 9-én – napra pontosan 13 hónappal azután, hogy a Hello Dollyval az élre került az amerikai slágerlistán – Budapesten.
Az az elsőség a beatkorszak tombolása idején nem volt akármi. Armstrong előtt 14 héten át a Beatles vezette a tengerentúli lajstromot az I Want to Hold Your Handdel (7 hét), a She Loves You-val (2), majd a Can’t Buy Me Love-val (5), sőt 1964. április 4-én a lista első öt helyén öt Beatles-szám – Can’t Buy Me Love, Twist and Shout, She Loves You, I Want to Hold Your Hand, Please Please Me – sorakozott.
Máig egyedülálló az amerikai rangsor történetében, hogy európai előadó foglalja el az első öt helyet, de az se semmi, hogy Armstrong még egyszer listavezető lett a hatvanas években. Másodszor 1968-ban Nagy-Britanniában, az egy híján húsz évvel később a Jó reggelt, Vietnam! című filmben is felhangzó What a Wonderful Worlddel. Akkor Cliff Richard Eurovízió-fesztiválgyőztes Congratulationsétől hódította el az első helyet, és április 24-től négy hétig uralkodott.