Best WordPress Hosting
 

A gyerek Kádár, a legnagyobb fenegyerek, Zsuzsika néni és a létező világok legjobbika

Emlékeztek Nemes Balázsra? A Momentum-árvák és a baranyaiak tegyék le a kezüket. Ő volt a harmadik 2019-ben az akkor még csak titokban liberális párt EP-listáján, egyben a belső legendárium szerint a kárvallottja annak, hogy a közrendek egy részének akaratával szemben Donáth Anna került a lista élére, és persze fel is vette mandátumát, úgyhogy a harmadik hely már nem járt brüsszeli Wizz Air bérlettel. (Valójában strasbourgival, és oda át is kell szállni, de az, hogy hol van az Európai Parlament, ugyanúgy mindegy az egyszeri választónak, mint hogy mi történik benne.)

A héten Magyar Péter is arra jutott, felveszi a listavezetői helyéből eredő EP-mandátumot – azt, hogy kitett egy posztot, amiben csakis a korábbi álláspontjával ellentétes érvek szerepeltek, és arra gombokat lehetett nyomni, e helyütt ne tekintsük a népakarat megnyilvánulásának: egymás között maradhatunk komolyak. Megpróbáltam beazonosítani, ki 2024 Nemes Balázsa, aki így pont nem tud a hárommillás nettóba ejtőernyőzni, de a tiszás EP- és a fővárosi lista közötti radikális átfedések miatt egyelőre nem tudok egyértelmű jelölést adni az emlékdíjra.

Ennél fontosabb, hogy mi járhat Magyar Péter eszében azzal, hogy részlegesen kivonja magát a meghódítani szánt hazai porondról. Jórészt erről szól a héten a Háromharmad, ahol új résztvevő, a kultrovatos Jankovics Márton mutatkozik be és hoz párhuzamokat walmartos sztárközgazdásztól. Egy lehetséges megfejtés a nem végtelenül sok közül, hogy ez még mindig jobb ötlet, mint a budapesti közgyűlésbe ülni be: az, hála az elméletileg a Mi Hazánk által kitalált, a gyakorlatban a Fidesznek és Vitézy Dávidnak kedvező listás rendszernek, egy négy és fél éves demonstrációnak ígérkezik arra nézve, miért nem érett meg Magyarország az alkudozós demokráciára, és miért lesz örökre többségi pártrendszerre kárhoztatva.

Kevesen emlékeznek már a XX. század egyik legnagyobb magyar fenegyerekére

Libik György hazafelé motorozott, amikor észrevette a rettegett AVO-vezér, Péter Gábor konvoját. Keresztbe fordult előttük az úton, fegyveres testőrök ugráltak ki az autókból. Szó nélkül lelőhették volna, pedig ő csak beszélgetni akart Péterrel, mert rég látta

– idézi fel Medgyesi Konstantin történész, a Szegedi Tudományegyetem oktatója.

Történetünk főhőse a XX. század egyik utolsó aranyifjúja, aki a vészkorszakban embereket mentett, SS-teherautót robbantott, és túl karakán volt ahhoz, hogy később besúgó legyen. Nagy Imrét segítette 1956-ban, kétszer is el kellett hagynia szeretett hazáját, és akit életen át tartó tragikus szerelem kötött a korszak egyik legszebb, és legmegközelíthetetlenebb nőjéhez, Szent-Györgyi Albert lányához, Kornéliához.