A második világháború utáni magyar szobrászat egyik legfontosabb alakja, a Görögországból 1951-ben Budapestre érkező Makrisz Agamemnón (1913-1993) négy évtizedes hazai pályája során számos köztéri, illetve kisméretű munkát készített, amik most a budapesti és athéni Nemzeti Galéria mellett a stockholmi Nemzeti Múzeumban, illetve az ország legkülönbözőbb részein láthatók.
Művei közül az elmúlt években kettő is eltűnt az eredeti helyéről: előbb a Várnegyedben, számos tiltakozás ellenére lebontott diplomataház bejáratánál álló Hermészt távolították el, majd az egykori zuglói pártházból lett zeneiskolán lévő nagyméretű domborművet szerelték le. Előbbi pontos sorsa egyelőre nem ismert, utóbbiról azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a rövidesen megvalósuló Görögség Háza falára kerül.
A legfontosabb munkáit ez a veszély szerencsére nem fenyegeti, így a budai Széll Kálmán térnél álló Sellős díszkút, a Honvéd térről a Szoborparkba költöztetett A spanyolországi nemzetközi brigádok magyar harcosainak emlékműve, a mauthauseni koncentrációs tábor területén álló Mártíremlékmű, a tatabányai újtelepi temető kolumbáriuma, a szegedi Sellő, valamint a pécsi Szárnyas Niké remélhetőleg még sokáig a helyükön maradnak.