Szilágyi György író, humorista több évtizedes keresgélés után, az 1960-as években végre hozzájutott a mutatványosok és a cirkuszművészek világával kapcsolatos kisnyomtatvány-gyűjteményének legbecsesebb darabjához, ami nem volt más, mint a Beketow cirkusz egyik korabeli előadásának akkor már különösen ritka belépőjegye. A Központi Antikváriumban bukkant rá. Miután megvásárolta, boldogan rohant a közeli Gourmand presszóba, hogy megmutassa ott ücsörgő barátainak, mások mellett Rodolfónak és Tiszay Andornak. Tiszaynak, aki egyszerre volt színész, író, rendező, újságíró, műfordító, művelődéstörténész és nagyon híres gyűjtő, különösen értékelnie kellett volna a szerzeményt, ám ő annak láttán csak ennyit vetett oda a boldogan mosolygó Szilágyinak: Ez nem a tiéd. Már hogyne lenne az enyém, erősködött Szilágyi, hiszen most vettem, itt a blokk is! Tiszay csak csóválta a fejét, majd higgadt, kimért hangon azt mondta: „Egy időre ugyan magadhoz vetted ezt a jegyet, de azt az antikváriumban is tudják, hogy húsz-harminc év múlva vissza fog kerülni hozzájuk. Mert amikor elpatkolsz, az utódaid visszaviszik… Ez tehát az övék, és az övék is marad.”
Szenczi Mária / Aradi Péter / Fortepan Tiszay Andor író a Magyar Fotó Állami Vállalat Károly körúti kirendeltsége előtt 1954-ben.
Többnyire tényleg ez a gyűjtemények sorsa. Nehéz őket biztos kezekben tudni, a fotográfia területén viszont több ilyen is akad, az egyik éppen a Fortepan fényképgyűjtemény online archívuma, amely Szenczi Mária fényképeit is közzétette. És, hogy a gondolatsor körbe érjen, íme: a fotográfus egyik portréjának éppen Tiszay Andor az alanya. Azt már Szenczi Mária fia, Aradi Péter meséli, hogy családi barátként többször jártak Tiszay lakásában, ami emlékei szerint egy káprázatos múzeum volt. Festmények, szobrok, gyönyörű sétabotok, Dél-Amerika őslakosainak hangszerei, olyan hangfelvételek, amelyeket annak idején a Magyar Rádió kért kölcsön egy-egy műsorhoz, fura, de pompás tárgyak tucatjai, vagy 15 ezer könyv, lehetne sorolni hosszan.