Közel harminc mesekönyvet illusztrált, grafikai világa a népművészet dekorativitását és a középkori kódexillusztrációk színes világát idézi. Az új, őstörténeti Válasz Offline címlapján látható festmény alkotója, Sinkó Veronika kalandos életéről, a biliárdgolyó-emberekről és a bekötött szemmel hátrafelé nyilazó lovas női megfelelőjéről is mesélt.
Archívum címkék: portré
„Rémisztő érezni és látni, hogyan működik a világ” – az elcsendesült Pankotai Lili gőzerővel készül a felnőtt létre
Megváltóvárásban van a magyarság egy része már jó pár éve. Nem éppen feszült, inkább csak olyan sóhajtozós, kissé szkeptikus várakozásban. Nem robbanásra kész, tudatos polgárok tömegéről van szó – a hétköznap túlélések, a megalapozott félelem szorításai lefoglalják az embereket. Viszont gyújtólángra, vezérre, királyra, elnökre, cáratyuska-félére, messiásra mindig is szükség volt a spontán össznépi forradalmainkban, nincs ebben semmi különös.
Az időnként fel-felbukkanó megváltójelöltek pedig nagyon törékenyek tudnak lenni. Üstökösökből hamar válhatnak hullócsillagokká. Az ellenérdekelt hatalom és a politika menthetetlenül beindítja manipulációs propagandagépezetét, de a megváltandó publikum is hamar ki tud ábrándulni. A kettő persze összefügg, de azért nem teljesen.
A „megváltónak” illik Nyugodt Erőt sugallnia. Igazi karizmát. A túlzott izgágaság, szenvedélyesség roppant zavaró, sőt, gyanús tud lenni. Az sem előny, ha esetleg gyűrött az inge, vagy beszéd közben izzad a hónalja. Nem elég a tartós hitelességhez, ha, mondjuk, jó keresztény az illető és számos gyereke van, mert attól még elbukhat a kommunikáció kaotikus világában. De az sem kelt a közönségben feltétlenül megváltóérzetet, ha valaki lelkesen krumplis zsákokat lóbál a parlamentben, bár show-nak éppen megteszi.
Árverésen keres új gazdát egy száz évre eltűnt Klimt-festmény
A bécsi Auktionshaus im Kinsky aukciósház április 24-én, egy exkluzív árverés keretein belül keres új gazdát az osztrák modern festészet nemrég újra felfedezett alkotásának, Gustav Klimt (1862-1918) Lieser kisasszony portréja című művének, amit pályája utolsó szakaszában, alig néhány hónappal a halála előtt fejezett be – olvasható az im Kinsky az MTI Üzleti Sajtószolgálatához eljuttatott angol nyelvű közleményében.
A műtárgy a gazdag bécsi zsidó iparoscsalád, a Lieserek egyik tagját ábrázolja, megszületése után pedig évtizedeken át azok otthonának egy falán lógott, a nagyközönség 1925 óta azonban nem láthatta, sőt, egyszerűen nyoma veszett.
A képet a szakértők
„Inkább egy kicsit korán fejezzem be, semmint túl későn” – 45 éves koráig is játszhatna, mégis visszavonul a kézilabda állócsillaga
Mikkel Hansen 1987. október 22-én született Helsingörben, ahol sorsa eleve elrendeltetett, hiszen szülei egyaránt kézilabdáztak: édesapja, Flemming Hansen a legmagasabb szinten. Nem véletlen, hogy a 120-szoros válogatott játékos lett a kis Mikkel példaképe, majd első edzője.
„Annak ellenére, hogy apám nemzedékének egyik legjobb dán kézilabdázója volt, sohasem gyakorolt rám nyomást, sohasem tolt előre. Inkább példát és irányt mutatott. Mindig ott volt a háttérben, ha kellett, akkor fordulhattam hozzá tanácsért, de nem erőltette rám magát, nem szerette a nagy beszédeket” – nyilatkozta róla.
Mikkel Hansen announces his retirement for the end of this season and we will soon be without crazy goals like this Three-time IHF World Player of the Year, three-time world champion, three-time World Championship MVP — the list goes on and on @DanskHaandbold pic.twitter.com/DaqM0e5t4x
„Most már nem ütök, hanem rappelek” – így lett az elvadult Jocóból Leon, a profi
Feltűnő a testén ez a sok tetoválás.
Tetszenek?
Illenek magához, azt hiszem.
Magyar Péter: A NER-ből kiszállni talán még nehezebb, mint bekerülni. Nekem, úgy gondolom, most sikerült
Az Orbán-korszak első 14 évéből elvétve találunk olyan szereplőt, aki a rendszer kedvezményezettjéből vált a rendszer ellenségévé. Frontpolitikusi pályát a korábbi fideszesek közül még ennél is kevesebb „dezertőr” próbált meg befutni, Magyar Péter viszont a jelek szerint erre készül. A kísérletet nagy figyelem övezi: videóinterjúi milliós megtekintésnél járnak, Facebook-posztjait tízezrek követik, a nyilvánosság elé lépéséről a magyarok kétharmada hallott, és a Medián adatai szerint az ő 13 százalékuk jó eséllyel szavazna is rá.
Kérdés, hogy rövid fellángolásról van szó, vagy valóban
képes lesz magához vonzani az Európa-bajnok inflációban és a kegyelmi botrányban megcsömörlött fideszeseket, illetve az ellenzéki tábor elfogad-e egy olyan embert, aki hosszú évekig a NER-ben gyarapodott.
125 roma asszonyt hozott ki a konyhából – avagy mire jó egy cigányvicc?
„Mit képzelsz te? Még hogy egészségügyis, akarsz lenni? Ráadásul szülésznő!? Meg a városba menni, tanulni!? Na hiszen, Nyíregyházára! Hát hol laknál te ottan? Egy tisztességes cigánylány nem mehet kollégiumba, idegenek közé, annak a családjánál a helye! Mit szólna hozzá a többi cigány? És különben is, miből telne nekünk arra a tanulásra? Itt maradsz velünk és kész.”
A nagyszoknyás, rózsás kendős cigányasszony feldúltan veszekedett a 14 éves lányával. A többi öt gyerekével összesen nem volt annyi gondja, mint ezzel az eggyel, a Magdával. Igaz, hogy ő a legokosabb mindegyik közül, de minek egyfolytában valami mást akarni? Ahelyett, hogy várna 2–3 évet, aztán szépen férjhez menne.
A jelenet a konyhában zajlott, a nyírvasvári házukban, ami a falu legszélén feküdt, kissé távolabb a klasszikus nyírségi cigánysortól, ahol Magdi nagyszülei éltek. Szerény kis otthon volt ez, a hat testvér kettesével aludt egy-egy keskeny ágyon, így fértek csak el a szoba-konyhás lakásban. Nem nagy ügy, megtanultak álmukban is egyszerre fordulni. Szépen, tisztán tartották, kis kert is volt hozzá. A szomszédaik is (ők nem romák voltak) becsülték őket, mert igyekvőnek tartották őket, a gyerekek is rendesen, tisztességes öltözékben jártak iskolába, sohase éheztek, és nem loptak cseresznyét senki fájáról.
Jacob Elordi a Z generáció Brad Pittje lehet, ha bírja még kicsit a paparazzikat
Jacob Elordi egy nap, 2018 tavaszán arra ébredt, hogy 4 millió új követője van az Instagramon. Noha váratlanul talán nem érte ez a hirtelen népszerűség, hiszen előző éjjel jelent meg főszereplésével a Netflixen A csókfülke (The Kissing Booth) című film, felocsúdni azóta sem volt ideje. A Marlon Brandót és James Deant példaképének tartó, 26 éves ausztrál színész mintha rossz korba született volna: a Z generáció egyik legsikeresebb feltörekvő csillaga Hollywoodban, de az, hogy mit jelent manapság sztárnak lenni, finoman szólva sem nyűgözi le.
A csókfülke egy eléggé középszerű, minden klisét bevető gimis romkom volt, amiben Elordi a motoros, bőrdzsekis rosszfiút alakította, aki végül elnyeri a szerelmi háromszögbe bonyolódó főhősnő szívét. Akármilyen felejthető alkotás volt, Ted Sarandos a Netflix társ-vezérigazgatója akkor a világ egyik legnézetebb filmjének nevezte, a Netflixen több tízmillióan látták, és két folytatás is készült belőle – továbbra is Elordi főszereplésével. A kritikusoknál már csak maga a színész volt kevésbé elragadtatva a filmtől:
Mielőtt megcsináltam ezeket, sosem akartam ilyen filmeket készíteni. Nevetségesek. Egyáltalán nem univerzálisak, csak menekülést biztosítanak
„Nem meghódítom a hegyet, hanem megérintem a csodás rejtélyét” – így jutott Júlia a világ tetejére
„Sose fogom elfelejteni: az ilyesmit nem is lehet. Első komolyabb hegyi beavatásélményem még tanonc koromban ért. Téli magashegyi tanfolyamon vettem részt a Tátrában, talán húszéves lehettem. Esténként zajlottak az elméleti órák, napközben pedig a gyakorlati képzés: havon járás, hágóvashasználat, kicsúszás esetén jégcsákánnyal fékezés, ilyesmik. Szép, tiszta idő volt, gyönyörű porhó. Két csoportba oszlottunk, az egyik a gerincen, a normál úton közelítette meg a csúcsot, a mi csoportunk pedig – az oktatónk irányításával és döntése alapján – magán a lejtőn haladt fölfelé keresztezve a hegyoldalt. Én éreztem, nem biztos, hogy ez jó lesz, még aggódva meg is kérdeztem a vezetőt: »Tényleg biztonságos lesz ez az útvonal? Nyugi!« – felelte.
Egy idő után, föntről finoman kezdett csurogni lefelé az a porcukorszerű fehérség, szép látvány volt, nem is feltételeztünk semmi rosszat. Mindenki azt gondolta, szépen tovább folyik majd az a laza hó a lábunk mellett. És akkor váratlanul, egy hatalmas lökést éreztem a hátamon, arccal a hóba estem, és nagy sebességgel kezdtem görögni a hótömeggel együtt, amely teljesen maga alá temetett. Szinte azonnal csődöt mondott a gravitációs érzékem, nem tudtam, hol a fenn és a lenn, fekszem, állok, gurulok vagy cigánykerekezem. Épp előző este tanultunk a lavinákról, arról, hogyan kell benne viselkedni, ha elkap bennünket: úszó mozdulatokkal a széle felé evickélni. Ez még eszembe jutott, de ugyan hol van a széle, a közepe és a teteje? Elveszítettem a kontrollt a saját testem fölött, képtelen voltam uralni a végtagjaimat. Reflexszerűen próbáltam lélegezni, havat nyeltem, köhögtem, fuldokoltam, majd egy ponton bizonyossá vált számomra, hogy itt a vége. Érdekes, ekkor valamiféle elfogadó nyugalom szállt meg. És ebben a pillanatban megállt a sodródás, én kalimpálni kezdtem, de persze nem tudtam, hogy most lefele ásom-e magam a hóba, vagy kifele a szabadba, aztán egyszer csak megláttam a szikrázóan kék eget.
Boldog voltam, hogy élek.
Tapasztó Orsi: Azzal, amit cipelünk, sokszor nem lehet önerőből belső nyugalmat elérni
Százhetvenezres követőtábor, kereskedelmi tévés szereplések, saját podcast. Félállásban tudományos kutatás, főállásban pedig vállalkozás, amiben mentálhigiénés szakemberként kíséri a tőle segítséget kérőket. Tapasztó Orsi harmadmagával megnyerte az RTL Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című krimi-realityjét, de egy percre sem áll meg, sőt, éppen a pörgésben találta meg azt a szabadságot, ami igazán kielégítő számára. A műsorban a klasszikus emberismeret fabatkát sem ér, ugyanakkor az önismeret és az önazonosság igenis a „túlélés” kulcsa.
„Sokkal boldogabbá tesz.” Tapasztó Orsinak van persze ennél összetettebb magyarázata is arra, hogyan és miért váltott a tudományos kutatás területéről a mentálhigiénés klienskísérésre, de ez a tömörebb összefoglalás lehet – szépen szólva – a magyarázat mindenre.
Orsi kutatófizikus, mentálhigiénés szakember, influenszer, podcaster, anya, feleség, és valószínűleg több ezer magyar nő képzeletbeli legjobb barátnője is, akivel mindig lehet visítva röhögni valamin, akár magunkon is. Orsi az elmúlt hetekben feltűnt az RTL Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című krimi-reality szériájában. Annyira feltűnt, hogy meg is nyerte a játékot, méghozzá ártatlanként – harmadmagával.
Na, ilyen érettségi bizonyítványa sincs senkinek – így döntötte meg sorra a tabukat a cigánysorról induló Somogyi Tímea
A Tanoda most még üres. Majd csak egy jó óra múlva, délután három táján kezdenek érkezni a gyerekek. Hozzák az iskolatáskájukat, a könyveiket, a másnapi házijukat, a rajzaikat, a játékaikat, hozzák a sorsukat. Jó helyük van itt. Csaba bácsival – aki maga is művész – festenek, verseket írnak, szavalnak. Imádják Józsi bácsit, a fejlesztő pedagógusukat, aki mindig meglátja, hol van eldugva bennük valami különleges képesség, amit aztán együtt is felfedezhetnek, Edit nénivel meg mindent meg lehet beszélni, ami a lelküket nyomja. Julietta néni szerető figyelemmel kíséri őket, Edina néni pedig olyan izgalmasan tud mesélni a történelemről! És hát Karolina mama, mindannyiuk nagymamája – tőle érkeznek a legnagyobb ölelések, a finom falatok meg a citromos tea. A legkülönbözőbb kecskeméti városrészekből jönnek erre a melegséggel, egy szebb jövőképpel, tudással és személyre szóló figyelemmel kibélelt helyre minden áldott délután. A többségük cigánygyerek.
Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu
Manósapi, porcelánbéka és varázslatos édességek: adventi vásár Budapesten
„Béreljen ki egy egész falut!” – hirdeti a magyarrajongó nógrádi hollandus
Csodaszép ez a nógrádi táj, a Mátra alja. Dombok, hegyek és elképesztő fények. Tömény természet. A települések viszonylag ritkásan, de azért nincs messze Pásztó vagy a világörökségnek számító Hollókő sem. Nem csoda, ha valaki beleszeret ebbe a vidékbe.
De hogy kivásároljon egy egész falut?
Az összes, többnyire lepukkant házával együtt? Ráadásul nem is egy lakatlan települést? Úgy, hogy közben mindenki, a falu állandó lakói is csak nyerjenek a dolgon? Hogy aztán a végén gyakorlatilag egyedül éljen az egész településen?
Bár igazgató sem akart lenni, akár lemondása után is a színházi élet ura maradhat Vidnyánszky Attila
Úgy gondolom, hogy én nem születtem igazgatónak. Megtanultam egy csomó mindent, ami ahhoz kell, hogy az ember egy intézményt vezetni tudjon. Én rendezőnek vágytam lenni, és annak születtem, ha van ilyen. Az igazgatás, az úgy jött. Menekültem előle már Beregszászban is. Megalapítottuk a beregszászi színházat, én voltam az első alkalmazottja, egyben igazgatója. Egy évig bírtam az igazgatást, majd gyorsan átpakoltam a vállaimról a terhet Balázsi Józsefre
– mondta Vidnyánszky Attila 2015-ben, amikor már másfél éve vezette a Nemzeti Színházat. Ahogy más interjúkban, ott is azt hangsúlyozta, hogy valójában a színpad közelében szeret lenni, mert az az ő világa, és minden, ami a színpadtól elvonja, az idegesíti, és szükséges rosszként éli meg. Ennek ellenére nemcsak igazgatói, majd főigazgatói szerepkört vállalt az elmúlt évtizedekben, de a Fidesz hatalomra kerülését követően a magyar színházi élet legbefolyásosabb alakja lett, saját érdekvédelmi szervezetet alapított, és kiterjesztette befolyását a támogatási pénzek elosztására és a színházi képzésre is.
Máthé Zoltán / MTI Orbán Viktor miniszterelnök és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a Tizenhárom almafa című darab díszelőadásán, 2021. június 4-én.
„Hároméves voltam, amikor Pinochet emberei szitává lőtték az apámat az utcán” – a magyarrá vált chilei Pablo kanyargós élettörténete
Ha úgy vesszük, ennek a történetnek a kulcsszereplője Pablo anyja, Grisnery Sepúlveda. Ha ő nem dönt villámgyorsan, akkor minden másként alakult volna. Az asszony egy elképesztően vidám teremtés rengeteg göndör fekete hajjal, igazi latin temperamentummal – gitározik, énekel, imádja a férjét, a családját és a társaságot. Mellesleg ápolónő egy kórházban. Ez a szakma tökéletesen illik hozzá, hiszen az a fajta asszony, aki már a puszta lényével, a sugárzásával is képes gyógyítani.
Grisneryt a világon minden a hazájához, Chiléhez kötötte. Harmincéves volt, amikor a történelem szeszélye – plusz a kiszámíthatatlan véletlenek szériája – mégis egy újpalotai paneltelepre vetette. Meg az újpesti cérnagyárba, betanított munkásnak. Húsz évet töltött itt el úgy, hogy a gyerekeinek, a fiainak, de senki másnak sem beszélt arról soha, mi minden történt vele, mi mindenen ment keresztül. Most már nem is tudná elmesélni, mert pár évvel ezelőtt Chilében meghalt. A titkaival együtt.
A temetésén a felnőtt gyerekei megdöbbentek azon, hogy anyjuk milyen sok mindenért küzdött, halála után egy civil egyesület fel is vette a nevét, és csak ott derült fény sok mindenre a múltjából.
Játékos fotók nyakkendős művészekről – Szenczi Mária műtermi fényképei
Szilágyi György író, humorista több évtizedes keresgélés után, az 1960-as években végre hozzájutott a mutatványosok és a cirkuszművészek világával kapcsolatos kisnyomtatvány-gyűjteményének legbecsesebb darabjához, ami nem volt más, mint a Beketow cirkusz egyik korabeli előadásának akkor már különösen ritka belépőjegye. A Központi Antikváriumban bukkant rá. Miután megvásárolta, boldogan rohant a közeli Gourmand presszóba, hogy megmutassa ott ücsörgő barátainak, mások mellett Rodolfónak és Tiszay Andornak. Tiszaynak, aki egyszerre volt színész, író, rendező, újságíró, műfordító, művelődéstörténész és nagyon híres gyűjtő, különösen értékelnie kellett volna a szerzeményt, ám ő annak láttán csak ennyit vetett oda a boldogan mosolygó Szilágyinak: Ez nem a tiéd. Már hogyne lenne az enyém, erősködött Szilágyi, hiszen most vettem, itt a blokk is! Tiszay csak csóválta a fejét, majd higgadt, kimért hangon azt mondta: „Egy időre ugyan magadhoz vetted ezt a jegyet, de azt az antikváriumban is tudják, hogy húsz-harminc év múlva vissza fog kerülni hozzájuk. Mert amikor elpatkolsz, az utódaid visszaviszik… Ez tehát az övék, és az övék is marad.”
Szenczi Mária / Aradi Péter / Fortepan Tiszay Andor író a Magyar Fotó Állami Vállalat Károly körúti kirendeltsége előtt 1954-ben.
Többnyire tényleg ez a gyűjtemények sorsa. Nehéz őket biztos kezekben tudni, a fotográfia területén viszont több ilyen is akad, az egyik éppen a Fortepan fényképgyűjtemény online archívuma, amely Szenczi Mária fényképeit is közzétette. És, hogy a gondolatsor körbe érjen, íme: a fotográfus egyik portréjának éppen Tiszay Andor az alanya. Azt már Szenczi Mária fia, Aradi Péter meséli, hogy családi barátként többször jártak Tiszay lakásában, ami emlékei szerint egy káprázatos múzeum volt. Festmények, szobrok, gyönyörű sétabotok, Dél-Amerika őslakosainak hangszerei, olyan hangfelvételek, amelyeket annak idején a Magyar Rádió kért kölcsön egy-egy műsorhoz, fura, de pompás tárgyak tucatjai, vagy 15 ezer könyv, lehetne sorolni hosszan.
A ruandai mészárlás elől menekült a nemzedéki ikon státuszig: ő Ncuti Gatwa
Ma már talán nézünk elég ideje színházat, filmet, sorozatot ahhoz, hogy ne mossuk össze a színészt a szerepével – ám a Szexoktatás Ericje és az őt alakító Ncuti Gatwa között kétségkívül akadnak hasonlóságok: a dolgok viselésének tanulhatatlan tudománya, az önazonosság, a személyiség ragyogása – és az árnyak a múltban, a céltudatos útkeresés, a mélység. Ám, míg a Szexoktatásban csak sejtjük, hogy a tini Eric karizmája elsöprő sikerre predesztinálja hősünket, addig a valóságban már ténynek vehetjük Gatwa megérkezését az élvonalba.
Jon Hall / Netflix A Szexoktatás című Netflix-sorozat jelenetképe, amelyben Ncuti G Eric Effiongot alakítja.
Ncuti – ejtsd: Súti – Gatwa 1991 októberében látta meg a napvilágot a ruandai Kigaliban, és bár afrikai gyökereiről büszkén nyilatkozik, ma már inkább skót, mint ruandai. Gatwa családja ugyanis ahhoz a tuszi törzshöz tartozott, amelyre a ruandai népirtás idején kiadták a kilövési parancsot, így a Gatwa család, köztük a kétéves Ncuti 1994-ben elmenekült az országból, és Skóciában telepedtek le. Az értelmiségi hátterű család – Ncuti apja odahaza újságíró, anyja bankmenedzser volt – egy főként kétkezi munkások lakta környékre költözött, ami önmagában is okozott feszültséget, ám ennél fontosabb volt, hogy a környéken, ahol éltek, alig voltak fekete családok – Skóciában általában sem voltak sokan. Menedékkérőként, három gyerekkel, gyakorlatilag a teljes újrakezdésre kellett berendezkedniük, Ncuti interjúkban hangsúlyozza is, hogy akkora ellenszéllel, amivel a szüleinek meg kellett küzdeniük, ő nem bírt volna el.
Albert Györgyi, az ügysegítő újságíró
A napokban volt 15 éve, hogy elhunyt a sztárriporter, akiről most Sükösd Miklós médiakutató, szociológus, a Koppenhágai Egyetem Kommunikáció Tanszékének docense emlékezik meg és említ meg néhány, kevesek által ismert érdekességet is.
Így él Kardos Mihály, a szegedi hajléktalanok lábát vesztett papja, akinek kezet csókolt Ferenc pápa
Középen ablak, az ablaktól balra is, jobbra is vaságy, előbbi felett fémkapaszkodó lóg, utóbbi fölött fafeszület; elöl kerekesszék, benne Kardos Mihály atya, feje köré rácsos aurát rajzol az ablak fénye; kezében fotó, a fotón ő és a pápa.
Ferenc pápa márciusban misézett a Bazilikában, tolószéken érkezett. Mihály már bent várta.
Összeakadt a két kerekesszékes tekintete; Ferenc jelezte kísérőjének, hogy dolga van a sorstárssal.
„Nicsak, egy nyomi csaj, és mégis kísérletezget az elveszett nőiségével!”
Hurghadából Luxorba kirándultunk. Csodás volt. Ott történt meg a meglepetés-lánykérés. A párom, Ricsi szervezte nagy titokban, és ahogy mondta, azért éppen egy bárkán hajózva a Níluson kérte meg a kezem, mert az az egyetlen folyó, ami, úgymond, visszafelé folyik. Illik hozzám, mert én is sok mindennel szembe megyek az életben. Ebben van valami. Ő aztán ismer engem. Letérdelt, elővette a gyűrűket és én elbőgtem magam a boldogságtól.
Ez egy keddi napon történt.
Nagy-Kuglicz Kata és Ricsi immár jegyespárként nyaralt tovább Hurghadán, a tengerparton. Pár nappal később elhatározták, hogy befizetik magukat egy másik kirándulásra: egy sivatagi szafarira. Rutinkiruccanás ez arrafelé.