„Ukrajna a világ legnagyobb napraforgóolaj-exportőre, az árpatermelésben a harmadik, a kukorica esetében a negyedik, hatodik búzát illetően, és kilencedik a baromfitenyésztésben. Európa mezőgazdasági országai (Hollandia is) rettegnek az ukrán termény- és baromfidömpingtől is.
Továbbá a csöpp kis országok félnek a nagy ország csatlakozásától, amely átrendezi a mezőgazdasági erőviszonyokat. Ezen felül nálunk még púpként találjuk Orbán különlegesen megbonthatatlan Putyin-barátságát, aminek magyarázata az energiafüggőségen túlmutatóan szerintem is személyes függőségre utal. Ukrajna lejáratása nem mai keletű, és talán a V4NA habonyi hírügynökség felől érkezett az első tudatos – nagyon rosszul leplezett – politikai támadás. Jakab István jelenlegi csasztuskája az ukrán élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban is szimplán manipulatív […]
Kétségtelen persze, hogy Ukrajna növényvédelme használ olyan növényvédő szereket, amelyek a saját mezőgazdasági környezetét veszélyeztetik. Így nagy mennyiségű neonikotinoidokkal (a beporzókat veszélyezteti) csávázott napraforgót és kukoricát szállítottak oda éppen hazánkból, miközben nálunk ilyet vetni már tiltott volt, és a Csányi-család által birtokolt Agro-Chemie Kft. a mai napig az EU-ban nem használható hatóanyagok készítményeit árusítja Ukrajnának. Ettől a teljes kép még inkább értékkerülő és érdekkövető magyar agrárpolitikára utal. Ezen után nem az a fontos nekem, hogy Nagy István, Jakab István, Győrffy Balázs és Font Sándor főszereplésével Orbán és elvbarátai mit gondolnak (ez már csak a NER-nek, CÖF-nek és kekváknak fontos), hanem hogy a magyar nép ebben a megtartott csöndben miként vélekedik.