Best WordPress Hosting
 

PET, papír, fém. Melyik italcsomagolásban mennyi a káros anyag?

A nyári melegben egyre több időt töltünk a szabadban: túrázunk, strandra járunk, sportolunk vagy akár csak rójuk a várost. Ilyenkor sokkal több folyadékot fogyasztunk, ezért újra felmerül a kérdés, miből igyunk, ha sem a környezetünket nem akarjuk terhelni, sem az egészségünket nem akarjuk károsítani. Környezeti szempontból jó választásnak tűnik, ha kulacsot viszünk magukkal, esetleg újra és újra feltöltünk egy flakont, a legtöbbször viszont marad az eldobható csomagolás, az egyszer használatos palack, fémdoboz vagy kávés pohár. Összeszedtük, hogy a környezeti szempontokon túl az egészségünkre milyen italcsomagolások jelenthetnek kockázatot, és melyek biztonságosabbak.

Melyik a legkisebb rossz a környezetnek, ha mindenképpen az eldobhatót választjuk?

Ha hirtelen megszomjazunk az utcán és nincs nálunk semmilyen ital vagy kulacs, akkor vagy betérünk egy büfébe, étterembe inni, vagy veszünk vizet vagy valamilyen más italt az utcán. Ezt sajnos jellemzően eldobható italcsomagolásban: PET palackban, aludobozban, esetleg italkartonban kapjuk. Az eldobható italcsomagolások környezeti lábnyomát, azaz hogy PET palackok, aludobozok, eldobható üvegek, esetleg újratölthető italcsomagolások jobbak-e fenntarthatósági szemontból, már körbejárta a zudatosvasarlo korábbi cikkében.

Már a Dunából is kimutathatóak az örökéletű méreg PFA-vegyületek

Aki használ sütőpapírt, szokott mikrós popcorn-t enni, impregnálja a sportcuccait vagy kontaktlencsét hord, az már egész biztosan érintkezett az ún. örök vegyületekkel. A PFA (perfluor- és polifluor-alkil) gyűjtőnéven ismert vegyi anyagokat azért nevezik öröknek, mert rendkívül nehezen és sokára bomlanak le. Így felhalmozódnak a szervezetben és a környezetben. Egy tavalyi tudományos kutatás kimutatta, hogy ezek az anyagok a Dunában és mellékfolyóiban is jelen vannak.

Kietlen környék Bécs külvárosában, januári mínuszok, metsző szél, két osztrák és egy magyar újságíró. A Bécsi Műszaki Egyetem (TU Wien) laboratóriumába tartunk, ahol Ernis Saracevic kémcsövek és vízminták között fogad bennünket. Fehér köpenyben vezet végig minket a laboratóriumi szobákon, ahol a csapata leeresztett redőnyök mögött, neoncsövek fényénél vizsgálja a PFA-anyagok jelenlétét vízmintákban.

A PFA-családba közel tízezer mesterségesen előállított vegyület tartozik, és közülük rengetegnek egyelőre alig ismerik a hatásait. Ezek az anyagok már most is széles körben elterjedtek a környezetünkben, és ezt a Dunából vett vízminták is kimutatják. „Szinte lehetetlen megszabadulni tőlük, és már nagyon kis koncentrációban is hatással bírnak” – magyarázza Saracevic.

PFA-vegyületeket mutattak ki magas rangú európai politikusok vérében

Az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) és a ChemSec január 31-én közzétette egy kezdeményezés eredményeit, amely szerint több fontos európai vezető szervezetében úgynevezett „örök vegyi anyagokat” találtak. Minden vizsgált személynél akár hét PFA-vegyületet is találtak 3,24 és 24,66 µg/L közötti tartományban.

Öt politikus esetében a mért érték meghaladta a jelenleg aggályosnak tekintett szintet. Ezek a szintek azonban nem különböznek jelentősen az európaiak átlagos expozíciójától. A vizsgálatok azt mutatják, hogy senki sem immunis a PFA-anyagok jelenlétére, még a magas rangú európai tisztviselők sem.

Az Európai Bizottság három alelnökét, a környezetvédelmi biztost, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség vezetőjét, az Európai Parlament egyik alelnökét és további öt európai parlamenti képviselőt [1] vizsgáltak Európa számos országából [2]. A politikusok szervezetében 13 PFA (per- és polifluoralkil)-vegyület jelenlétét vizsgálták.