Mindenki, aki megismert minket és megkóstolta a süteményeinket, csak a jót mondta. Nekem pedig annál nagyobb elismerés nincs, mint amikor elfogy a sütemény, amit csináltam. Ez a legnagyobb dicséret. Itt, a cigánytelep háta mögött, mi, cigányasszonyok megmutattuk, hogy becsülettel, tisztességgel csináljuk a dolgunkat, és éjjel-nappal lehet számítani ránk.
Monor egyik szegregátuma, a tabáni városrészben található cigánytelep szélén járunk, az itt 2004 óta jelenlévő Magyar Máltai Szeretetszolgálat Biztos Kezdet Gyermekházában. Amint belépünk, csodálkozó tekintetű, különféle játékokban elmerülő kisgyerekekkel találkozunk, de már az első másodpercben feltűnik a mindent átható süteményillat.
A csodás illatok négy szorgos monori nőnek köszönhetők, akik a ház hátsó helyiségében – ami egykor raktár és nyári konyha volt – megállás nélkül készítik a finomságok teljes tárházát. Ez itt az Elfogadás sütöde, ahol első ránézésre nehéz is megszámolni, hányféle sütemény készül egyszerre. A kabát levétele után máris egy puncsszelet tesztalanyaivá válunk, de hogy ezen kívül még hányféle sütit kóstoltunk végig, azt – a dietetikus szakemberek nyugalmának megzavarását elkerülendő – inkább borítsa a feledés sötét homálya.