„Mit képzelsz te? Még hogy egészségügyis, akarsz lenni? Ráadásul szülésznő!? Meg a városba menni, tanulni!? Na hiszen, Nyíregyházára! Hát hol laknál te ottan? Egy tisztességes cigánylány nem mehet kollégiumba, idegenek közé, annak a családjánál a helye! Mit szólna hozzá a többi cigány? És különben is, miből telne nekünk arra a tanulásra? Itt maradsz velünk és kész.”
A nagyszoknyás, rózsás kendős cigányasszony feldúltan veszekedett a 14 éves lányával. A többi öt gyerekével összesen nem volt annyi gondja, mint ezzel az eggyel, a Magdával. Igaz, hogy ő a legokosabb mindegyik közül, de minek egyfolytában valami mást akarni? Ahelyett, hogy várna 2–3 évet, aztán szépen férjhez menne.
A jelenet a konyhában zajlott, a nyírvasvári házukban, ami a falu legszélén feküdt, kissé távolabb a klasszikus nyírségi cigánysortól, ahol Magdi nagyszülei éltek. Szerény kis otthon volt ez, a hat testvér kettesével aludt egy-egy keskeny ágyon, így fértek csak el a szoba-konyhás lakásban. Nem nagy ügy, megtanultak álmukban is egyszerre fordulni. Szépen, tisztán tartották, kis kert is volt hozzá. A szomszédaik is (ők nem romák voltak) becsülték őket, mert igyekvőnek tartották őket, a gyerekek is rendesen, tisztességes öltözékben jártak iskolába, sohase éheztek, és nem loptak cseresznyét senki fájáról.