Második honfoglalásnak nevezték, de a Tisza szabályozásával a természet alávetése lépett új szintre. Amikor Vásárhelyi Pál ránézett a Tiszára, egy másfajta folyót képzelt el, mint amit látott. Olyat, amely megszabadult haszontalan kanyarulataitól, zátonyaitól, ágaitól, szigeteitől és fáitól.
Olyat, amelyen nincsenek véletlenszerűen duzzasztógátak, hajómalmok, halászhálók és mesterséges csatornák, melyeket a parasztok foknak neveztek. Az ő folyója gyorsabb folyású, egyenesebb, mélyebb volt, töltések és gátak szegélyezték. Ha kicsit hunyorgott, maga elé tudta képzelni, ahogy gőzhajók vetik a hullámokat a folyón felfelé, hogy azután gabonával, fával és sóval teli rakománnyal térjenek vissza. Vásárhelyi szemében ez a látomás gyönyörű volt.
Vásárhelyi látásmódját nyugat-európai tapasztalatok formálták. Az 1795-ben Szepes vármegyében született Vásárhelyi a pesti Institutum Geometricumban (a Budapesti Műszaki Egyetem elődje) tanult mérnöknek. Miután 1816-ban megszerezte diplomáját, élete nagy részében Magyarország folyóival foglalatoskodott. Az 1820-as években feltérképezte a Dunát, az 1830-as években a Vaskapu hajózhatóvá tételén dolgozott, az 1840-es években pedig megtervezte a Tisza szabályozását.