Csermanek János Kapolyon, „bérszülőknél” töltötte élete első hat évét, amíg egyedülálló édesanyja Pesten össze tudott gyűjteni annyi pénzt, hogy magához vegye és taníttassa. Utóbbi mindennél fontosabb volt Borbála asszonynak, alkalmi munkákat vállalt, ablaktalan, egyszobás „lakásban” éltek, de a nyomorúságos körülmények nem mehettek a tanulás rovására. Kádár későbbi visszaemlékezései szerint ebben anyja nem ismert kompromisszumot, a lehető legjobbat akarta fiainak – nyolc éves volt, amikor megszületett féltestvére, Jenő, ám férfi ekkor sem került a családba.
János gyerekként lehetőségeikhez mérten a legjobb oktatást kapta, egészen pontosan a kitörés tökéletes lehetőségét, viszont nem élt vele. Nem érdekelte az írógépműszerészet, a mai informatikához hasonlítható elit szakma, segédmunkákat vállalva szegény, de izgalmas életet élt piros nadrágban, festett bajusszal, fiatal nők között pózolva. Erről szólt az előző rész a Kádár János életét összefoglaló sorozatunkban, ahol történész szakemberekkel készült beszélgetések alapján foglaljuk össze Kádár János életét. A tudományos tények és értékelések mellett helyet kapnak a visszaemlékezések, és meg-megállunk háttérinformációk, „pletykák” felgöngyölítésére is.
Dr. Szekér Nóra történésszel, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatójával a Nemzeti Emlékezet Bizottsága munkatársával folytatjuk: hogyan találta meg életében először saját közegét az ifjú Kádár? Miként keveredett utcai verekedésbe, és miért került börtönbe?