Best WordPress Hosting
 

A madárfajok rokonsági viszonyait térképezi fel új családfájuk

A madarak megjelenésében és viselkedésében megfigyelhető hasonlóságok és különbségek régóta arra ösztönzik a kutatókat, hogy kiderítsék a fajok közötti rokonsági kapcsolatokat. A ma élő madárcsaládok legújabb törzsfája új megvilágításba helyezi több tízmillió éves fejlődésüket. A Nature folyóiratban frissen megjelent kutatásából az is kiderül, hogy a madarak agya testméretükhöz képest nagyobb lett az idők során.

A madarak rendszerezése, a fajok rokonsági viszonyainak kiderítése hosszú múltra tekint vissza és sok változáson ment keresztül. A korábbi madártörzsfák főként a testfelépítés jellegzetességein alapultak, azonban az utóbbi évtizedekben a genetikai módszerek kerültek az előtérbe és új távlatokat nyitottak a madárfajok kialakulásának megismerésében. A most publikált törzsfát 363 faj teljes genetikai anyagának ismeretében (a genom szekvenciaadatainak összegyűjtésével) állították össze, ami 218 rendszertani családot, az összes madárcsalád 92%-át képviseli. A genetikai adatokat olyan tulajdonságokkal, például a test- és agymérettel vetették össze, amelyek viselkedési és ökológiai tulajdonságokhoz kapcsolódnak.

A vizsgálatban szereplő 363 madárfaj kapcsolatait mutató törzsfa. Néhány nagyobb csoport helyzetét az ágak színezése jelöli, nevüket a számozott rajzok mutatják. A dinoszauruszok kihalási idejét a “K-Pg boundary” feliratú szaggatott vonal jelzi (forrás: Stiller et al. 2024)

A madárfajok rokonsági viszonyait térképezi fel új családfájuk

A madarak megjelenésében és viselkedésében megfigyelhető hasonlóságok és különbségek régóta arra ösztönzik a kutatókat, hogy kiderítsék a fajok közötti rokonsági kapcsolatokat. A ma élő madárcsaládok legújabb törzsfája új megvilágításba helyezi több tízmillió éves fejlődésüket. A Nature folyóiratban frissen megjelent kutatásából az is kiderül, hogy a madarak agya testméretükhöz képest nagyobb lett az idők során.

A madarak rendszerezése, a fajok rokonsági viszonyainak kiderítése hosszú múltra tekint vissza és sok változáson ment keresztül. A korábbi madártörzsfák főként a testfelépítés jellegzetességein alapultak, azonban az utóbbi évtizedekben a genetikai módszerek kerültek az előtérbe és új távlatokat nyitottak a madárfajok kialakulásának megismerésében. A most publikált törzsfát 363 faj teljes genetikai anyagának ismeretében (a genom szekvenciaadatainak összegyűjtésével) állították össze, ami 218 rendszertani családot, az összes madárcsalád 92%-át képviseli. A genetikai adatokat olyan tulajdonságokkal, például a test- és agymérettel vetették össze, amelyek viselkedési és ökológiai tulajdonságokhoz kapcsolódnak.

A vizsgálatban szereplő 363 madárfaj kapcsolatait mutató törzsfa. Néhány nagyobb csoport helyzetét az ágak színezése jelöli, nevüket a számozott rajzok mutatják. A dinoszauruszok kihalási idejét a “K-Pg boundary” feliratú szaggatott vonal jelzi (forrás: Stiller et al. 2024)

Főemlős védelmi stratégia – védelem a magasban

Már az ókorban is igyekeztek sziklára építeni a várakat, hogy nehéz legyen bevenni őket, és Dobó István dolgát is segítette a többszörös túlerőben lévő törökökkel szemben, hogy az utóbbiaknak fölfelé kellett támadniuk. Így vannak ezzel a csimpánzok is.

A PLOS Biology szaklapban megjelent tanulmány szerint ez a fajta gondolkodás nemcsak az ember sajátja, ha csoportos viselkedésről van szó. A Cambridge-i Egyetem primatológus professzora, Sylvain Lemoine társszerzőségével ismertetett kutatás alapján a főemlősök közé tartozó csimpánzok csoportjai is a riválisaiknál magasabb pozíciót igyekeznek elfoglalni, legyen az fa, domb vagy hegy. Az elefántcsontparti Tai Nemzeti Parkban figyelték meg a csimpánzok stratégiáját, ahol a tudósok négy generáción keresztül, 45 éve kutatják a főemlősök viselkedését.

A terepmunka 2013-2016 között tartott, és két, egymással szomszédos csoportot követtek. Azt vették észre, hogy amikor olyan terület felé közeledtek, ahol a riválisaik éltek, akkor azt mindig a hegyek magasabb részein közelítették meg. Általában csöndben ültek, és hallgatóztak. A saját területük közepén viszont lejjebb ereszkedtek, és zajosan élték az életüket. A tudósok arra jutottak, hogy a magasabbra mászással nemcsak taktikai előnyt akartak szerezni, ha harcra kerül a sor, hanem egyfajta felderítést is végeztek, hogy ha nem kell, ne alakuljon ki konfliktus, helyette a riválisaik észlelése után hátra tudjanak húzódni. A primatológusok szerint ez a fajta viselkedés segíthette az evolúciót, hiszen a magasban végzett felderítéssel megelégedő csimpánzok hosszabb és békésebb életet élhettek.

Jobban vonzódnak a kutyák a női hanghoz

A kutyák jobban vonzódnak a nők hangjához, mint a férfiakéhoz az ELTE és a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) tudósainak tanulmánya szerint – írja a Science Alert. A kutatók szerint a csecsemőkéhez hasonlóan a kutyák agya is fogékonyabb a dajkanyelvre, vagyis arra, amikor magasabb hangon, túlzó hangsúllyal beszélünk hozzájuk.

A kutatás során a szakértők 19 kutya agyát vizsgálták meg fMRI-géppel, miközben három különböző, előre felvett emberi beszédet játszottak le nekik. Az egyik felvételen egy kutyához, a másikon egy csecsemőhöz, a harmadikon pedig egy felnőtt emberhez beszéltek. A felvételeken a beszélő valamikor férfi, máskor pedig nő volt.

Az eredmények azt mutatták, hogy az állatok agyának hallásközpontja akkor volt a legaktívabb, amikor egy nőtől hallottak kutyákhoz vagy csecsemőkhöz intézett dajkabeszédet.