Best WordPress Hosting
 

Miért torkollnak ugyanazokba a klisékbe a zenés életrajzi filmek?

A zenés életrajzi filmek mindig is hálás műfajnak számítottak: általában népszerű emberekről szólnak, közkedvelt slágerek hallhatók bennük, és ez már önmagában elég lehet a kasszasikerhez. Onnantól kezdve, hogy a könnyűzene nagykorúvá vált, a zenés biopic is állandó része a filmes kínálatnak: először értelemszerűen azokról készültek ilyenek, akik idő előtt haltak meg (Buddy Holly története, La Bamba, The Doors stb.), majd a kilencvenes évektől már folyamatosan érkeztek az újabb darabok, akár még élő előadókról is. Ezek a filmek gyakran szerepeltek jól a filmes díjátadókon, és a színészek is tülekedtek az ilyen szerepekért, hiszen félig már zsebükben érezhették az Oscart: kapott ilyet Sissy Spacek (A szénbányász lánya), Jamie Foxx (Ray), Reese Witherspoon (A nyughatatlan) és Marion Cotillard (Piaf) is egy-egy zenés életrajzi filmben nyújtott teljesítményéért.

Legende Films / TF1 Internationa / Collection Christophel / AFP Jelenetkép a Piaf című filmből.

Az előző évtizedben tovább gyarapodott a filmek listája, de az igazi löketet a 2018-as Bohém rapszódia adta meg a zsánernek: a Freddie Mercuryról szóló film világsikere új távlatokat nyitott a zenés életrajzi filmek előtt. Rami Malek a filmben nyújtott alakításáért bezsebelte a kötelező Oscart, de sokkal fontosabb, hogy a film az év egyik legnagyobb kasszasikere lett, és például szolgált a nagy stúdióknak, hogy igenis nagy üzlet van ezekben a filmekben.