Best WordPress Hosting
 

Nem felelősöket keres, hanem tragikus szerelmi történet az Amy Winehouse-film

Rögtön a Back to Black elején egy családi összejövetelbe csöppenünk Winehouse-éknál, ahol nem elég, hogy a tinédzser Amy spontán dalra fakad, de még egy duettet is énekel a papájával, Mitch-csel. A jelenet rémesen maníros és erőltetett, és joggal szólalhat meg a nézőben a vészcsengő, hogy úristen, mi lesz még itt. A jó hír az, hogy ezzel túl is vagyunk az egész film legkellemetlenebb részletén, sőt, ezt leszámítva igazából nem is nagyon kell már feszengenünk.

A zenés életrajzi filmekben elég sok hasonló csapda rejtőzik, és sajnos a legtöbbször nem is tudják őket elkerülni, Sam Taylor-Johnsonnak, a Back To Black rendezőjének azonban az esetek túlnyomó részében sikerült. Pedig A szürke 50 árnyalata rendezőjéről beszélünk, aki egyébként is inkább képzőművészként volt ismert sokáig, noha első filmjével, a John Lennon – A fiatal évekkel már bizonyította, hogy képes helytállni a műfajban. Amely nagyon nem könnyű, tényleg kevés zenés biopic mondható példaértékűnek: a többség megelégszik a sablonos szórakoztatóipari sikersztorival és annak minden kötelező kellékével, ráadásul a legtöbb esetben maga az érintett vagy a leszármazottai is részt vesznek valamilyen formában a produkcióban, mely gyakran olyan, minden ízében hazug filmet eredményez, mint mondjuk a Bohém rapszódia volt. A Back to Black esetében szerencsére nem ez a helyzet.

Ascot Elite Entertainment Group

Szentté avatja Bob Marley-t a róla szóló film, a legjobban mégis a felesége jön ki belőle

A popzenei életrajzi filmek egyik rákfenéje a sok közül, hogy a legtöbb előadó ugyanazokkal a nehézségekkel találkozik a pályája során a zenebizniszben. Nem hisz bennük a külvilág, mielőtt befutnának; a befutás után viszont óriási nyomás nehezedik rájuk; a kiadójuk nem érti a művészetüket és csak terméket lát bennük; a menedzserük átveri őket; a sztárkultusz nem kedvez a magánéletüknek; és akkor ott van még a dalszerzés, amely filmen borzasztóan nehezen megjeleníthető folyamat, de mégis mutatni kell, ahogy a sztár a konyhában pengeti az akusztikus gitárját, és hirtelen ráakad a nyerő dallamra stb., stb.

Paramount Pictures – Plan B Ente / Collection ChristopheL / AFP Jelentkép a Bob Marley: One love című filmből.

Na most, az a szerencse, hogy Bob Marley élete semennyire nem volt átlagos rocksztár-élet: ő lett egy kis karibi ország első számú exportcikke, emellett a harmadik világ (akkor még nem Globális Délnek hívták) első világsztárja; túlélt egy merényletet és fontos szerepe volt abban, hogy Jamaicát sikerült visszafordítani a polgárháború küszöbéről. Továbbá egy gyorsan népszerűvé váló zenei stílus ikonja is lett, no meg egy addig ismeretlen vallás legismertebb alakja is. Ráadásul fiatalon meg is halt, és inkább a koncertezést választotta, nem pedig az esetleg életmentő műtétet.

Sam Mendes a Beatles minden tagjáról forgat egy külön filmet

A Bohém rapszódia kasszasikere óta záporoznak a mozikba a zenészekről készült életrajzi filmek – hogy csak párat említsünk: Elton Johnról, Elvisről, Bob Marleyról vagy épp Amy Winehouse-ról –, és első blikkre a frissen bejelentett Beatles-projekt is lehetne egy ezek közül.

Ám Sam Mendes, az Amerikai szépség, a Skyfall és az 1917 Oscar-díjas rendezője a szokásosnál jóval ambíciózusabb célokat tűzött ki maga elé, ugyanis azt tervezi, hogy a Beatles mind a négy tagjáról forgat egy-egy filmet, így John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr szemszögéből is végigkövethetjük a világ leghíresebb zenekarának történetét, egészen az 1970-es feloszlásig.

A projektről szóló közlemény szerint ez az első eset, hogy a Beatles – és cégük, az Apple Corps – teljes mértékben egy játékfilmes terv mögé állt, megadva az életrajzi és a zenei jogokat is. A filmeket a Sony finanszírozza és forgalmazza majd, az ígéretek szerint 2027-ben láthatja majd őket a közönség, bár az üzletileg elég kockázatos lépés lenne, ha mind a négy film egy évben kerülne moziba. Mendes azt nyilatkozta, hogy megtisztelve érzi magát, hogy minden idők legnagyobb zenekaráról forgathat, és izgatott az előtte álló alkotói kihívások miatt.

A lábujjhegyen állás már tökéletesen megy a Michael Jacksont alakító unokaöccsének

Jövő hétfőn kezdődik a Michael Jackson életét feldolgozó film forgatása, a sztárt játszó Jaafar Jackson egy képet is megosztott arról, milyen jól megy már neki a popsztár ikonikus mozdulatának számító lábujjhegyen állás. A névegyezés nem véletlen: a 2009-ben elhunyt legendát unokaöccse alakítja. IMDb-adatlapja szerint a 27 éves énekesnek ez lesz az első filmszerepe. A forgatás a tervek szerint tavaly kezdődött volna, azonban az írósztrájk miatt januárra tolódott.

A szolidan csak Michael címet kapó filmről eddig kifejezetten kevés a konkrét információ, az biztos, hogy A védelmező-trilógiát is jegyző Antoine Fuqua jegyzi, aki elmondta: nem csak a sikerre és a csillogásra, de a sztár életének sötét oldalára is legalább akkora hangsúlyt akar fektetni. A színészgárdából eddig Jacksonon kívül Juliano Krue Valdit jelentették még csak be, aki a popsztár gyerekkori változatát játssza majd. A filmet 2025 április 18-án mutatják be.

 

„Nem azért írok dalokat, hogy híres legyek” – itt az Amy Winehouse-film előzetese

A 2011-ben meghalt Amy Winehouse-ról számos dokumentumfilm készült már elmúlt évtized során, de játékfilm eddig még nem. Ezen változtat a Back to Black, amely az énekesnő felemelkedését mutatja majd be, a hírnév minden dilemmájával együtt, és stílszerűen a címadó slágerre komponálva. Winehouse-t Marisa Abela alakítja, a rendező pedig Sam Taylor-Johnson, aki többek között A szürke ötven árnyalatának filmváltozatát jegyzi.

Nem azért írok dalokat, hogy híres legyek. Azért írok dalokat, mert fogalmam sincs, mit csinálnék különben. Azt akarom, hogy az emberek meghallják a hangomat és megfeledkezzenek a gondjaikról

– mondja Abela/Winehouse az egyperces trailerben, amely számos jelenetet felvillant az énekesnő viharos pályájának korai szakaszából. A filmet az Amy Winehouse hagyaték őrzői és az illetékes zenei kiadók is jóváhagyták.

Új képek érkeztek a készülő Amy Winehouse-filmből, a hasonlóság elképesztő

Amy Winehouse 2011-ben bekövetkezett halála óta számos rendező megpróbálkozott azzal, hogy filmre vigye az énekesnő életét, egy évtizednyi sikertelenség után Sam Taylor-Johnsonnak azonban úgy tűnik, hogy sikerül a lehetetlen, hiszen hosszú ideje készül már a Back to Black, ami a főszereplő szemszögéből mutatja majd be annak életét.

A kétezres évek elejének londoni klubjaitól a csúcsig, majd a rajongók millióit megrázó halálesetig minden főbb történést bemutató munkáról már rég tudni lehetett, hogy a főszerepét Marisa Abela kapta, most azonban néhány állóképnek köszönhetően arra is fény derült, hogy a színésznő mennyire képes Winehouse bőrébe bújni.

A Collider által nemrég közölt képek szerint a hasonlóság vitathatatlan:

Helen Mirren cigifüstje elfedi a közel-keleti konfliktus összefüggéseit

Guy Nattiv életrajzi filmjét idén februárban mutatták be a Berlinalén, de számos országban vagy egybeesett a premier azzal, hogy októberben kitört a háború Izrael és a Hamász között, vagy pedig – mint Magyarországon – a film úgy kerül a mozikba, hogy hetek óta uralja a híreket az, ami Izraelben és Gázában történik. Bár a Golda ötven évvel ezelőtti eseményeket elevenít fel, a filmben bemutatott események kísértetiesen emlékeztethetnek a mostani háború kitörésére is: a titkosszolgálatok hiába jelzik, hogy küszöbön a támadás az ország ellen, az izraeli kormány nem igazán törődik a veszéllyel, az eredmény pedig sok-sok halott és országos felháborodás, hiszen hiába győzött végül Izrael a jom kippuri háborúban, az első napok súlyos veszteségeit katasztrófaként élte meg a közvélemény, és maguk a vezetők sem tagadták, hogy Izrael a háború elején ijesztően közel állt a vereséghez.

Feltételezhető persze, hogy a rendező eltekintett volna az új háború jelentette ingyenreklámtól, de ha már így alakult, nehéz áthallások nélkül nézni a filmet. Más kérdés, hogy a Golda elvileg nem a háborúról, hanem a miniszterelnökről, Golda Meirről szól, és azt gyorsan le is kell szögeznünk, hogy aki ez alapján a film alapján akarná jobban megérteni a közel-keleti konfliktust, nem lesz sokkal okosabb. A Golda nem ás mélyre, pláne nem mutat különböző szemszögeket egy komplex történelmi-politikai helyzetről, a film – melynek kereteit egy későbbi vizsgálóbizottsági meghallgatás jelöli ki – a jom kippuri háború három hetét mutatja be, illetve későbbi következményét, az Egyiptom és Izrael között megszülető Camp David-i egyezményt.

A filmben azonban a háború is csak a háttérben zajlik: egy rövid helikopteres látogatástól eltekintve nem visz ki a film a frontra, onnan csak hangüzenetek érkeznek, amit a vezérkar hallgat aggodalmas vagy éppen bizakodó arccal. A cselekmény leginkább Golda Meir házában, irodájában és egy kórházban zajlik, ahol a rákbeteg miniszterelnök teljes titokban kezelést kap a limfómájára. Nagyon ritkán szabadul csak ki a kamera a hetvenes évek barna árnyalataiban fürdő, klausztrofób belső terekből, és nagyon ritka, amikor nem Helen Mirrent látjuk: az, hogy az angol színésznő alakítja Meirt, okozott némi felháborodást, de Mirren alakítására nem lehet panasz. Annál inkább a maszkmesterek munkájára, hiszen nekik köszönhetően a felismerhetetlenné tett színésznő valóban hasonlít Golda Meirre, ám a maszk kellékjellege megmarad, és Mirren is úgyszólván eltűnik alatta, így leginkább elkínzott tekintettel cigarettázik a film nagy részében.

Ridley Scott a Napóleon-filmjét leszóló történészeknek: „Elnézést, haver, te ott voltál?”

Ridley Scott Napóleon-filmjét még be sem mutatták, de a rendező már reagált a nemzetközi kritikákra is. A vélemények ugyanis erősen megoszlanak: egyesek mesterműkét üdvözlik, míg mások a történelmi pontatlanságokért bírálják. Az utóbbira példa Dan Snow TikTok-kritikája, amiben a történész és tévés műsorvezető felhívja a figyelmet arra, hogy a film Napóleont olyan helyszíneken is megjeleníti, amelyeken a valós életben az uralkodó sosem járt. Scott a New Yorkernek adott interjújában erre csak ennyit válaszolt:

Inkább kezdj valamit az életeddel!

A Times-szal készült interjúban egyes francia sajtóorgánumok megállapításairól beszélgettek a filmrendezővel. A Le Point például „franciaellenesnek és britpártinak” nevezte a filmet, míg a Le Figaro Bonaparte Naplóleont és Jozefina császárnőt Barbiehoz és Kenhez hasonlította. A francia GQ szerint pedig a Napóleon „mélyen ügyetlen, természetellenes és indokolatlanul vicceskedő”. Scott ezekre a kritikákra is több ízben reagált:

A Király és a Drót találkozása Staten Islanden – 30 év után, a képernyőn született újjá a Wu-Tang Clan története

Az idén 50 éves hiphop az elmúlt évtizedekben a legnépszerűbb zenei műfajjá vált szülőföldjén, az Atlanti-óceán túloldalán, és közben Hollywoodban is elkezdődött az elnyomott afroamerikaiak önkifejezéseként induló műfaj meghatározó alakjai körül a legendaépítés. Az Eminem főszereplésével bemutatott, a rapper élettörténetéből inspirálódó 8 mérföld 2002-es sikere után a rap aranykorának, a ’90-es éveknek a két legnagyobb mártírjáról, Tupac Shakurról és The Notorious B.I.G.-ről is készült már életrajzi film.

Bár a keleti oldal – nyugati oldal beefbe belehaló rapsztárok tragédiáját bemutató mozik kereskedelmi és kritikai értelemben is csak mérsékelt sikert arattak, a gengszterrap nyugati parti királyainak, az N.W.A-nek a felemelkedését bemutató Straight Outta Compton (magyarul Egyenesen Comptonból) 2015-ös kasszasikere után várható volt, hogy a keleti part talán legikonikusabb rapcsapatának, a fénykorában 10 rapperrel felálló Wu-Tang Clannek a történetét is elmesélik mozgóképes formában.

A tagok száma miatt is grandiózus klán pedig a csapat időközben filmrendezővé is avanzsáló vizionáriusának és zenei agyának, RZA-nak – a Kennedy-testvérek után elnevezett Robert Fitzgerald Diggsnek – és a Hulunak köszönhetően egy nagyszabású, három évadon és összesen harminc részen át húzódó életrajzi sorozattal lépett a legendaépítés következő szintjére. Ennek keretei között a klántagok első, eredetileg is filmszerűen megalkotott szólólemezei a sorozat történetfolyamából kiszakadó, különálló filmként elevenednek meg.

Nagy tolakodás volt az Elon Musk-életrajzi filmért, Darren Aronofsky rendezi végül

Életrajzi film készül Elon Muskról, amelyet Darren Aronofsky rendez majd – írja a Variety. Alapanyagul a frissen megjelent, a techmilliárdos által is jóváhagyott életrajzi könyv szolgál, amelyet Walter Isaacson írt.

Isaacsonnak van tapasztalata a műfajban, hiszen ő írta Steve Jobs hivatalos életrajzát, amelyet szintén megfilmesítettek. Nem csoda, hogy a hírek szerint Musk-könyv jogaiért is nagy licitháború alakult ki a stúdiók között, végül az A24 került ki ebből győztesen, akik Aronofskyt bízták meg a rendezéssel. Ő korábban olyan filmeket jegyzett mint Rekviem egy álomért, A pankrátor (amelyért Oscarra is jelölték), vagy az anyám!, legutóbbi dobása pedig a hatalmasra maszkírozott Brendan Frasert újra Hollywood csúcsaira repítő tavalyi dráma, A bálna volt, amelyet mi ugyan nagyon nem szerettünk, de számos díjat besöpört érte, Fraser pedig megkapta élete első Oscar-ját.

Filmet akart készíteni az életéről Matthew Perry, azt is tudta, ki lenne a főszereplő

Életrajzi filmet tervezett készíteni a saját életéről Matthew Perry, nyilatkozta a People magazinnak Perry egy barátja, a riporter/modell/színésznő Athenna Crosby. Crosby szerint Perry már azt is tudta, ki játszhatná el őt a filmben: Zac Efron, akivel korábban a Megint 17 című vígjátékban játszottak együtt, Efron Perry tinédzserkori verzióját  alakította a filmben.

Matthew Perry október 28-án, ötvennégy éves korában halt meg, jelenlegi tudásunk szerint belefulladt a saját jakuzzijába, de hogy pontosan hogy történhetett a tragédia, azt még próbálják feltárni. Perry halálhíre megrázta a világot, Jóbarátok-beli kollégái közös nyilatkozatban búcsúztak tőle, de Thomas Lennon akivel az említett Megint 17 mellett évekig dolgoztak együtt a CBS Furcsa pár című szitkomjában, szintén szívhez szólóan nyilatkozott róla a Varietynek. Szerinte Perry maga volt

a szorongás kabalája matinéidolnak álcázva. Kanadai teniszprofi. Szívtipró rohanó szívvel. Drámaíró. Véletlen szupersztár.