via 24.hu => eredeti post link
Alfredo Galán – vagy ahogy a spanyol sajtó azonnal elnevezte: a kártyás gyilkos – neve közel sem épült be úgy a köztudatba, mint a már-már celebstátuszt elérő Ted Bundy és társai, igaz, az éppen húsz éve történt gyilkosságsorozatok idején még nem övezte olyan bizarr érdeklődés az egyszemélyes kivégzőosztagokat, mint most, a true-crime mánia idején – gondolhatnánk. A Netflixen nemrég bemutatott dokumentumsorozat, a The Playing Card Killer bemutatja, hogy a gyilkosságsorozatok körüli tömeghisztéria már akkor is megvolt, sőt, nagyban befolyásolta nemcsak a nyomozást, hanem a gyilkos tetteit is.
Amikor 2003 januárjában fejbe lőttek egy férfit madridi otthonában, a rendőrök még úgy kezelték az ügyet, mint az akkoriban egyre inkább elharapózó erőszakhullám újabb tipikus esetét. Különösen szívszorító gyilkosságról volt szó: a rejtélyes elkövető az áldozatát – egy 50 éves portást – annak kétéves fia szeme előtt térdeltette le, majd lőtte agyon. Alig két héttel később egy fiatal reptéri munkást lőttek le, ehhez a gyilkossághoz köthető az a momentum is, ami kiemelkedő jelentőséggel bírt később az ügy felderítésében:
az áldozat mellett egy kártyalapot találtak, a rendőrség pedig hagyta kiszivárogni az információt.