Best WordPress Hosting
 

Miért őrül meg a világ egy szexuálisan zaklatott férfi történetéért?

Aki az elmúlt hetekben némiképp tájékozódott sorozatügyileg, azzal egészen biztosan szembejött egy szomorkás tekintetű, kockás zakós férfi, illetve az olyan cikkcímek, mint „az idei év leghátborzongatóbb epizódja” (Guardian), „a sötét mestermunka, amely romba dönt” (Collider), vagy „az egyik legjobb dolog, amit valaha láttam”. Ez utóbbit nem más mondta, mint Stephen King, aki a Times számára írt esszéjében áradozott a Szarvasbébiről, amelyben azt írta,

az első gondolatom az volt, hogy hál’istennnek az én regényem jelent meg előbb, különben mindenki azt gondolta volna, hogy Richard Gaddtól loptam

– utalva ezzel az 1987-ben megjelenő Tortúrára, amely ugyancsak egy nő beteges rajongásáról szól egy férfi iránt.

A szemünk előtt dől össze a nárcisztikus, erőszakos ingatlanmágnás birodalma

Ritkán sikerül népszerű irodalmi mű film- vagy sorozatadaptációja úgy, hogy ne merülne ki a kritikák jelentős része abban, hogy „könyvben jobb volt”. Ennek a szempontnak az alapmű ismertsége növekedésével arányosan nagyobb a jelentősége, márpedig Tom Wolfe a maga idejében az átlagosnál jóval népszerűbb író volt, aki újságírói munkásságával lett ismert ugyan, ám első két szépirodalmi műve, a Hiúságok máglyája és a Talpig férfi is óriási példányszámban keltek el. Utóbbin Wolfe tizenegy éven át dolgozott, mielőtt 1998-ban megjelent volna, és az író szándéka szerint szatirikus tablóként mutatta be a kor Amerikájának jellegzetes alakjait. A Talpig férfi sorozatverziójához azonban nem kell ismerni a regényt ahhoz, hogy úgy érezzük, valami hiányzik belőle.

Egyébként is, a Georgia államban, azon belül is Atlantában játszódó regény megjelenése óta negyedszázad telt el. Vajon miért gondolta időszerűnek David E. Kelley, hogy most kell életre keltenie ezt a regényt?

Elég azonban pár percet látni az első részből, hogy leessen, mi is lehetett az a tényező, amely meggyőzte a Netflixet is, hogy itt az idő megfilmesíteni Charlie Croker bukását. A főszereplő ugyanis egy nárcisztikus, szexista és erőszakos ingatlanmágnás, akinek a legfőbb műve a nevét viselő toronyház, mindennél jobban hisz a nyers férfiasságban, és akinek a világa épp összedőlni látszik.

Lehet, hogy ez az új hidegháború, de Putyin fejében az első sem ért véget

2022. február 24. óta újra gyakran találkozhatunk hidegháború kifejezéssel, persze változó kontextusban: egyesek szerint az új hidegháború korszakába léptünk, mások szerint a régi sem ért véget, és akkor még nem is beszéltünk azokról, akik már egyenesen a harmadik világháborúban látják a világot. Brian Knappenberger kilencrészes dokumentumfilm-sorozatának is az Ukrajna elleni orosz agresszió adott apropót, és kis túlzással ezt kötötte össze egy másik, aktuális slágertémával, az Oppenheimer filmmel újra az érdeklődés homlokterébe kerülő atombombával.

Szerencsére a Fordulópont: A bomba és a hidegháború jóval több ennél, összességében elég jól veszi az akadályokat, és viszonylag logikus vezérfonal mentén mutatja be, hogyan fajult 1945 után hidegháborúvá az amerikai-szovjet viszony, majd hogyan hitte el mindenki, hogy a Szovjetunió szétesésével véget a történelemnek, és azt is, hogy ezek után hogyan jutottunk mégis odáig mára, hogy Oroszország rutinszerűen fenyegesse nukleáris csapással Amerikát és Európát.

Az sem annyira az alkotókat, mint inkább korunk megosztott közvéleményét minősíti, hogy a sorozatot mindkét irányból érte kritika: van, akik szerint atlantista, vagy egyenesen russzofób propaganda, mások szerint viszont pont, hogy a szélsőbalos, Noam Chomsky fémjelezte „Okoljuk mindenért Amerikát” tábor gondolatai köszönnek vissza belőle. Természetesen nem lesz csak attól jó vagy hiteles valami, ha két oldalról is támadják, de a Fordulópont tényleg törekszik arra, hogy körbejárja a témát, és olykor akár olyan információkkal is szembesítse a nézőket, amiket azok kényelmetlennek érezhetnek.

Eddie Murphy újra Dörner György hangján szólal meg a Beverly Hills-i zsaru 4. részének előzetesében

Axel Foley sem tud nyugisan megöregedni, ám ő még nem a nyolcvanat tapossa, mint Harrison Ford Indiana Jones professzora. Július harmadikán érkezik ugyanis a Netflixre a Beverly Hills-i zsaru negyedik része, aminek hivatalos címe Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley lett.

Az eddigi utolsó film Eddie Murphyvel 1994-ben érkezett a mozikba, ezúttal Joseph Gordon-Levitt mellett Kevin Bacont is láthatjuk majd a streamingen debütáló negyedik felvonásban.

Hogy mennyit tudtak átmenteni hangulatban a kilencvenes évekből a július 3-án érkező új részre, az alább kiderül – de legalább már szinkronosan. És igen, ismét Dörner György szólaltatja meg Foley nyomozót.

Az igazi Martha szerint „baromság” a Szarvasbébi története

Az a nő, akiről állítólag a nagysikerű Szarvasbébi sorozat stalkerét, Marthát mintázták, „hatalmas baromságnak” bélyegezte a műsort, és jogi lépésekkel fenyegetőzött. A Netflix sikersorozatát Richard Gadd készítette, és azt állítja, hogy valós történetet dolgozott fel, melynek keretében egy Martha nevű nő megszállottan zaklatta, miután összebarátkozott vele a kocsmában, ahol Gadd dolgozott.

Most a nő (a valódi neve Fiona Harvey) végre megszólalt a Daily Record című skót napilapban, melynek beleegyezését adta ahhoz, hogy megnevezzék, és azt mondta, hogy azért döntött így, „mert az embereknek tudniuk kell, mi folyik itt”. A továbbiakban elmondta a lapnak, hogy a sorozattal szemben ő nem volt börtönben, és hozzátette: „Nem tudom, honnan jön a négy és fél év és a kilenc hónap”.

Harvey jogi lépésekkel fenyegetőzött Gadd és a Netflix ellen, azt mondta: „Gaddnek be kell bizonyítania, hogy börtönben voltam, ami egyszerűen nem történt meg. Soha nem küldtek börtönbe. Ez teljesen nyilvánvaló” – mondta, majd hozzátette:

98 éves az ember, aki bolygónkat narrálja

Sir David Attenborough példája az aktív, tartalmas és felelősségteljes élet elixírszerű hatásának.

Mi történt? 1926. május 8-án született Londonban, a végzettsége szerint zoológus Attenborough felnőtt életének jelentős részét azzal töltötte, hogy a Föld élővilágának csodáit ismertesse meg milliókkal és meggyőzze őket arról, hogy ne pusztítsák a természetet, mert azzal együtt önmagukat is veszélyeztetik. Filmjei és sorozatai számos szakmai és közönség elismerést, IMDB toplistás helyet hoztak Sir David Attenborough számára, és az évtizedek alatt a természetfilmes szakma krémje dolgozott projektjein. Az ENSZ környezetvédelmi programja a Föld Bajnoka díjjal tüntette ki. Születésnapi köszöntőjét Sir David Attenborough intő szavaival zárnánk:

A természet csodálatos, és ha nem vagyunk óvatosak, elveszítjük mindazt, amit oly sokáig tartott, hogy kialakuljon.”

Májusban újra fellángolnak a szenvedélyek a Bridgerton családban

Shardlake, Disney+

Május 1.

A napokban elhunyt C. J. Sansom regényei alapján készült krimi a 16. századi Angliában játszódik, főhőse Matthew Shardlake (Matthew Hughes), az éles igazságérzettel rendelkező ügyvéd, aki Thomas Cromwellnek (Sean Bean), VIII. Henrik jobbkezének dolgozik. A gerincbetegsége miatt állandó céltábla Shardlake egy távoli kolostorban elkövetett gyilkosság ügyében nyomoz – egy olyan bűncselekményben, amely befolyásolhatja Cromwell politikai túlélését.

Élőszereplős Scooby-Doo-sorozat készül a Netflixre

A gardróbszekrény méretű, de gyáva dán dog, Scooby-Doo az 1969-es bemutatkozása óta eltelt ötvenöt évben számtalan mozifilmben, animációs sorozatban, valamint képregényben tűnt fel, most azonban valami egészen más készülődik: a Netflix a Dawson és a haverok, a Flash – A Villám, a Te (You), illetve a Diana hercegné körül forgó Spencer létrejöttét is executive producerként segítő Greg Berlanti segítségével élőszereplős sorozatként viszi a képernyőkre a kutya, illetve a vele együtt nyomozó fiatalok alkotta Rejtély Rt. kalandjait.

A Hollywood Reporter cikke szerint egyelőre még csak formálódó epizódok a klasszikus Hanna-Barbera-féle animációs sorozatból inspirálódnak majd, forgatókönyveiket pedig a Cowboy Bebopot jegyző Josh Applebaum, illetve a High Fidelity-t író Scott Rosenberg írja.

Premieridőpontról egyelőre nem esett szó, Berlanti pedig egyelőre sem megerősíteni, sem pedig megcáfolni nem kívánta a lap állításait.

Rákattant a streaming a divattervezőkre, és ez nem véletlen

Még csak februárt írtunk, de máris két olyan sorozat került a legnagyobb streaming platformokra, amely ismert divattervezők életét mutatják be: a baszk ikonról szóló Cristóbal Balenciaga és a Christian Diorról mesélő The New Look. Alig értek véget, máris begördült nagy csinnadrattával az előzetes, amely talán még a két említett sorozatnál is nagyobb dobást ígért: Daniel Brühl a 2019-ben elhunyt Chanel-vezér, Karl Lagerfeld fekete szemüvege mögé bújva meséli el a francia divatdiktátor eredettörténetét.

Nem ő az egyetlen: Jared Leto is jelezte, hogy nemcsak producerként szállt be egy Lagerfeld-filmbe, hanem nagyvonalúan magára osztotta a főszerepet is. Nem pusztán arról van szó, hogy az Oscar-díjas színész szeretné kipipálni filmográfiájában az összes nagy divatházat – bárcsak feledhetnénk nehezen értelmezhető ripacskodását Paolo Gucciként A Gucci-házban –, Leto egyébként is közel állt a divattervezőhöz. Ez nemcsak abban érhető tetten, hogy a 2023-as, a Lagerfeldnek ajánlott Met-gálán nemes egyszerűséggel a néhai tervező macskájának, Choupette-nek öltözött, hanem állítólag beszélt is a filmről korábban Lagerfelldel. „Tudod, egy nap el kell, hogy játsszalak egy filmben.”

Csakis te, drágám, csakis te

Bejött a szigor a Netflixnek, újra jönnek az előfizetők

A Netflix szerint a profitja az idei év első három hónapjában ugrásszerűen megnőtt, részben a jelszómegosztás visszaszorításának köszönhetően. A streamingóriás közölte, hogy tábora az első negyedévben 9,3 millió új előfizetővel bővült, így összesen már 270 millióra rúg.

A vállalat azt is közölte, hogy az első negyedévben a profitja több mint 2,3 milliárd dollárra ugrott, ez 14,8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A cég azonban a jövő évtől kezdve nem közöl több kulcsfontosságú előfizetői számot, mivel szerintük ma az előfizetői számok „csak a növekedésünk egyik összetevőjévé váltak”, arra kérve a befektetőket, hogy a nyereségre és a bevételre összpontosítsanak. Egyes befektetők azonban úgy vélték, hogy ez a váratlan döntés annak jele, hogy a Netflix ügyfélszám-növekedési hulláma a végéhez közeledik.

A vg.hu ismertette azokat az elemzéseket, melyek szerint a Netflix nagyot húzott azzal,, hogy a jelszómegosztás lehetőségének visszaszorításával átterelte a streamszolgáltatását ingyen néző embereket az előfizetői körébe, ám hozzátette, hogy a növekedési dinamika korlátozott, egyes elemzők már arra figyelmeztettek, hogy a jelszómegosztás elleni fellépésből származó profit csökkenni fog.

Hátborzongató videón, ahogy több száz pörölycápa gyülekezik

Hátborzongató videón látható, ahogy több száz pörölycápa gyülekezik egy tenger alatti vulkán közelében a Csendes-óceánban – írja a Live Science. A felvétel a Netflix új, Our Living World című dokumentumsorozatának harmadik részében szerepel, és a Costa Rica partjaitól mintegy 500 kilométerre délnyugatra fekvő Kókusz-szigetnél (Isla del Coco) készült.

A környéken nagyszámú veszélyeztetett pörölycápát lehet megfigyelni, a kutatók máig nem tudják, hogy pontosan hogyan és miért gyűlik össze minden évben ilyen sok példány a területen. Ben Roy, az Our Living World producere szerint a cápáknak szenzorok vannak a fejükben, ezek képes érzékelni a hűvös vulkanikus kőzetek mágneses jeleit.

A Kókusz-sziget akkor alakult ki, amikor egy ősi vulkán lávája felfelé törve megszilárdult. A földtömeg ma 3660 méterrel emelkedik a tengerfenék fölé.

A férfiakat is zaklatják, csak senki sem beszél róla

Az Edinburghban évente megrendezett Fringe-re nem árt odafigyelni: nemcsak azért, mert, ahogy kollégánk a világ legnagyobb előadóművészeti fesztiváljáról írta: „ez az élő bizonyíték, hogy az önkifejezés megállíthatatlan, és annyi színe van, amennyinek a létezéséről se tudtunk.” Hanem azért is, mert egyrészt olyan sztárok próbálgatták itt szárnyaikat karrierjük korai szakaszában, mint Maggie Smith, Alan Rickman vagy Emma Thompson, másrészt néha olyan darabok mutatkoznak be, amelyekből aztán sikersorozat lesz. A Fringe egyik színpadán volt először látható például 2013-ban Phoebe Waller-Bridge a remek Fleabaggel, és itt debütált a Szarvasbébi is, amelyre a Netflix figyelt fel.

Richard Gadd karrierje elején az a típusú komikus volt, aki színes parókában és flitteres tornadresszben saját anyja halálával viccelődött. Saját bevallása szerint ezt a típusú antihumort képviselte a színpadon mérsékelt sikerrel, mígnem olyan dolgok nem történtek vele, amelyek egészen mélyre taszították. Éveket töltött úgy a depresszió legmélyén, hogy esténként művigyort magára erőltetve poénkodott Hitlerrel, az egyre súlyosabb válság azonban arra sarkallta, hogy nem épp a bevett komikusi módszert követve saját traumáit beszélje ki a színpadon, amelyekről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy viccesek. Ez a jellegű nyílt önterápia viszont bejött neki: a 2015-ben ugyancsak a Fringe-en bemutatott Monkey See, Monkey Dot egy futópadon adta elő, a hatvanperces, szó szerint izzasztó produkcióban azt mesélte el, hogyan lett nemi erőszak áldozata, díjazták is a fesztiválon. Következő nagy traumájából ismét nagy dobás lett: 2019-ben a Szarvasbébi ugyanitt lett hasonló siker, és a darab már nemcsak Londonba jutott el, hanem a Netflixre is.

Gadd ebben is saját életéből merített, sőt, beledolgozta a Monkey See, Monkey Do témáját is adó traumát. A komikus évekkel ezelőtt pultosként dolgozott Londonban, amikor betért hozzá egy idősebb nő, aki láthatóan szomorú volt, és azt állította, nincsen pénze. Gadd, aki egy interjúban az elsőre meghökkentően hangzó, de a sorozatban értelmet nyerő „toxikus empátia” kifejezést vonatkoztatta magára, megsajnálva a nőt ingyen kiszolgálta.

András herceg csupasz fenékkel jön rá, hogy mekkorát hibázott

Ha az uralkodók váltják is egymást a brit trónon, egy dolog mindig állandó: a példátlan érdeklődés a királyi család iránt. Míg a briteknek ez egyrészt a monarchia hagyományainak tiszteletét jelenti, másrészt egy hús-vér szappanoperát, az utóbbi évtizedekben a világ többi részét is egyre jobban izgatja, mi folyik a Buckingham-palota falai között. Erre tett rá sok lapáttal A korona című sorozat, amely épp oda kalauzolt, ahová lehetetlen belátni, és amely az utolsó évadokat leszámítva okosan egyensúlyozott a magánéleti vonal és a történelmi perspektíva között. Meghan Markle és Harry herceg házassága, majd a távozásuk a királyi családból, illetve az, hogy a sajátos kibeszélőshow-ként a Netflixen panaszkodták ki magukat, végleg elérte, hogy a csapból is a királyi család folyjon, András herceg szexbotrányával pedig súlyos folt esett a királyi család intézményén.

Aligha lehet csodálkozni azon, hogy újabb alkotás szövi tovább azt a történetet, amelyet A korona nem fog: II. Erzsébet kedvenc fiának bukását. Az Interjú a herceggel simán elmenne egy hosszabb résznek A koronából, megvannak benne ugyanis a remek színészek, az immár a történelem részét képző fejezet különleges szempontból történő bemutatása. A hasonlóság nem véletlen: az a Philip Martin rendezte, akinek hét epizódot köszönhetünk A koronából.

Netflix

Varázslatos kéjutazásra hív Olaszországba egy tehetséges sorozatgyilkos

Van egy híres jelenet Alfred Hitchcock Idegenek a vonaton című filmjében. Bruno, a pszichopata gyilkos egy öngyújtót szeretne kihalászni a csatornafedél rácsain keresztül, a terhelő bizonyítékot, amelyre égető szüksége lenne a terveihez. Tudjuk, hogy Bruno elmebeteg, és azt is tudjuk, hogy a történet főhőse, Guy elveszejtésére készül. Mégis, ahogy az öngyújtótól centikre kaparászó ujjait nézzük, ösztönösen drukkolunk, hogy érje el azt a kis fémtárgyat. Izgulunk a gyilkosért.

Az Idegenek a vonaton regényadaptáció, az eredeti szerzője Patricia Highsmith. Ugyanő írta A tehetséges Mr. Ripley-t is, egy másik gyilkosról, akitől viszolygunk, és akiért mégis szorítunk. A zaklatott életű amerikai írót rendkívüli módon érdekelték ezek az ellentmondásos férfiak, a kiszámíthatatlan, vonzó szörnyetegek.

Hogyan lehet izgalmasan megírni olyan bűnügyi regényeket, amelyekben az olvasó nem a nyomozó, egy szemtanú vagy más, többé-kevésbé ártatlan szereplő nézőpontjából ismeri meg az eseményeket, hanem az erkölcs nélküli gazember lesz a kalauza? Őt kell megértenünk, vele érzünk együtt.

Már a Netflixen is nézhető a Semmelweis

Felkerült a Netflixre Koltai Lajos Semmelweis Ignácról készült játékfilmje, amely szerdától már a streamingóriás kínálatában is megtalálható. A Semmelweis filmet tavaly november 30-án mutatták be a mozikban, ahol jól is teljesített, eddig 330 ezernél is többen váltottak rá jegyet, ezzel 2023 legnézettebb magyar filmje lett.

Kritikánk akkor így összegezte a film erényeit:

A Semmelweis nem lesz az év filmje, és Koltai munkásságának sem ez lesz a legfényesebb ékköve, inkább az úgynevezett tisztességes iparosmunka kategóriát erősíti, de ez néha elég is. Nemcsak az utóbbi évek nagy költségvetésű magyar filmjeinek, mondjuk így, változatos színvonalához viszonyítva nyer toronymagasan, hanem igazából akkor is megáll a lábán, ha kihagyjuk az efféle összehasonlításokat. Koltai kimagasló ízlésű operatőr, és bár rendezőként rövidke a filmográfiája, a szakmát tudja, és elbír ezzel a projekttel.

Nem félni a fejlődéstől: a sci-fi lett Kína első sikeres popkulturális exportcikke

A kínai softpower-törekvéseknek régi célja, hogy a népköztársaságnak legyen olyan világszerte népszerű kulturális terméke, amilyen a koreai popzene vagy a japán animáció. Úgy tűnik, most megvan a befutó: egy tudományos-fantasztikus regénytrilógia, amelynek Netflix-adaptációja hazánkban is a platform legnézettebb sorozata. Bár A 3-test-probléma kevésbé kínai, mint alapanyaga, gazdagon merít a kínai történelemből, és sokat elárul arról, hogyan látja Kína a helyét a világban. Míg a nyugati sci-fiben régóta főszerepet játszik a technológia veszélyeire való figyelmeztetés, a kínai fantasztikus irodalom nagy részben techno-optimista – ahogy maga az ország is.

A luxusbunkerek lakói áprilisban bemerészkednek a sugárfertőzött pokolba

Lóvé 2, Apple TV+

Április 3.

A vígjátéksorozat első évadában Molly (Maya Rudolph) 87 milliárd dollárt örökölt a férjétől, a második pedig azt ígéri, hogy mélyebben belemerül Molly emberbaráti erőfeszítéseibe és romantikus érdeklődésébe.

Bírságolt a Médiatanács

Bírságot kapott a héten a Tamási Rádió és a Jazz TV az NMHH Médiatanácsától, és a holland társhatóságon keresztül a testület elérte, hogy a Netflix változtassa meg a Locke & Key – Kulcs a zárját című széria korhatári besorolását.

Suttyó vagy arisztokrata – Guy Ritchie bárkiből képes gengsztert csinálni

A brit arisztokraták az igazi gengszterek

– magyarázza Giancarlo Esposito a tőle megszokott negédesen rémisztő mosollyal Theo Jamesnek. Guy Ritchie, a brit gengszterek legnagyobb rajongója továbbra is akkor érzi magát a legjobban, ha simlis karaktereket írhat. Az Úriemberekben azonban úgymond osztályt vált, ezúttal nem a koszos londoni alvilágban találta meg karaktereit, hanem sokkal feljebb, a brit arisztokrácia köreiben, akik lehet kifinomultak és értőn tudnak vörösborokról csevegni, néhány perccel később azonban ugyanolyan gátlástalanul vágják át a másikat, vagy épp verik péppé.

Ritchie-vel kapcsolatban nagyjából kötelező megemlíteni minden filmje esetében, hogy még mindig nem az új Blöff vagy A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső van születőben, de számít ez bármit? Abból a szempontból igen, hogy még mindig nehéz feldolgozni a tényt, hogy az Aladdint is ő rendezte, de gyorsan vissza is tért az agrabah-i gengszterek helyett kedvenc játszóterére, Londonba. A Blöff-sorozat távolról sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a 2019-es Úriemberektől kritikusunk sem volt elájulva. A langyos kritikáktól függetlenül alig egy évvel később bejelentették, hogy Ritchie spinoff-sorozatot gyárt az Úriemberekhez. Ugyan csak az első két epizódot rendezte ő, a nem túl diszkréten hivalkodó felirat minden epizód előtt biztosítja a nézőt arról, hogy ez bizony Guy Ritchie története.

Öten erőszakolták meg, nyilvánosan meghurcolták, végül az ő áldozata kellett, hogy változzon a spanyol törvény

A San Fermín fesztiválról mindenki hallott már, legfeljebb nem tudja, hogy ez a neve: ez az az esemény, ahol épeszű felnőttek szaladnak szűk macskaköves utcákon egy csoportnyi felajzott bika előtt. A fesztivál maga egy több mint egyhetes kulturális rendezvény, amelynek a bikafuttatás csupán egy része, a fiesta hangulat évente közel egymillió turistát vonz a kétszázezres városkába, ahol ilyenkor zsúfolásig telnek az utcák. 2016-ban azonban nem amiatt került bele a hírekbe San Fermín, mert megint kiakadtak az állatvédők, vagy ismét több száz sérültje lett a bikafuttatásnak, hanem azzal, hogy a fesztivál alatt öt férfi csoportosan megerőszakolt egy tizennyolc éves lányt.

Róla szól a Made in L.A. című, latin-amerikai bevándorlók történetéről Emmy-díjas dokumentumfilmet is jegyző alkotópáros, Almudena Carracedo és Robert Bahar legújabb dokumentumfilmje, a Nem vagy egyedül: Harc a Farkasfalka ellen. Valójában viszont sokkal többről: arról, hogy milyen mostohán bánt a patriarchális spanyol igazságszolgáltatás a szexuális visszaélések áldozataival, hogyan lett a madridi diáklány a spanyol Metoo-mozgalom szimbóluma, és hogyan vezetett a példátlan meghurcolása végül ahhoz, hogy törvényt módosítsanak Spanyolországban.

Az anonimitása érdekében Luciának átnevezett 18 éves diák 2016-ban Madridból érkezett a fesztiválra, ahol az egyik este autójához indult, hogy ott dőljön le kicsit pihenni. Útközben néhány férfi szegődött mellé, akikkel szóba elegyedett, a biztonsági kamerák szerint az egyikkel összekarolva sétált az utcán, egy csók is elcsattant. Ezt követően megragadták a karját, berángatták az egyik közeli lakóházba, ahol a lépcsőház egyik félreeső részén mind az öten megerőszakolták. Az eset után az elkövetők a diáklányt magára hagyták, a telefonját magukhoz véve távoztak. Az önkívületi állapotban levő lányt az utcán találta meg két járókelő, azonnal értesítették a rendőrséget, a lány pedig rögtön kijelentette: csoportos nemi erőszak áldozata lett.