via 24.hu => eredeti post link
A The New Look nem véletlenül tűnt az év dobásának: a remek Bloodline készítője jegyzi (Todd A. Kessler) az egyik legfontosabb divattervező, Christian Dior felemelkedését meséli el, felvonultatja egy rakás szintén legendás kollégáját, ráadásul nagyon komoly szereplőgárdával készült – Ben Mendelsohn, John Malkovich, Glenn Close, Juliette Binoche, Claes Bang, Emily Mortimer csak nem adja a nevét valami hitványsághoz. A második világháborús keret szintén érdekes hátteret szolgáltathat a divattörténeti mérföldkövek mögé, mindemellett kicsit bulváros izgalommal azt is ígérte: kiderül, miért rühellték egymást a kor másik nagy ikonjával, Coco Chanellel. Az előzetes színes-szagos fashionfilmet vetített elő némi háborús felhanggal és kiváló színészekkel, a sorozat hivatalos leírása pedig arról szólt, hogy Dior felemelkedése áll a középpontban.
Ehhez képest a The New Look az első három epizód alapján valami teljesen mást ad, mint amit kínált, és távolról sem abból az üdítően újszerű fajtából.
Diort először mint bogaras sztárt látjuk, akire hiába vár a csodálók és divattervező-aspiránsok teljes sora a párizsi Sorbonne előadótermében, ő inkább egy jósnővel olvastatja ki a kártyákból, miért nem szabad kimennie a publikum elé. A sztárallűrön viszonylag gyorsan átrugdossák, azért mégis kimegy, ahol néhány harciasabb fiatal felteszi a kínosan bulváros kérdéseket: hol áll a rivalizálása Chanellel, és hogy lehet, hogy míg a tervezőnő hazafiasan bezárta üzletét a második világháború alatt, és megtagadta, hogy a nácik feleségeinek varrjon ruhát, addig Dior készségesen elfogadta a pénzüket? A férfi erre olyasmit válaszol, hogy van az igazság, és van az amögött rejlő igazság. Egy ilyen, egyszerre homályos és triviális kijelentés után pedig jól tudjuk, mi jön: a mindent felfedő flashbackek.