via forbes.hu => eredeti post link
„Jó, de mi történt ma az üzletben?” – kérdezte a családi vacsorákon az ötéves Adrienn, ha a szülei és nagyszülei éppen nem meséltek este semmit arról, ki jött be aznap az optikába új szemüvegért, milyen csiszolási technikát alkalmaztak, milyen új termékek jöttek. Nem csoda, hogy ő is optometrista lett, és ma már édesanyjával ketten vezetik a csaknem százéves optikát a fővárosi Pilvax közben.
1927-ben nyílt meg itt egy apró üzlet, akkor még L.Door.L. optika és látszerészet néven. Az alapító házaspár 1941-ben vette maga mellé tanoncnak az alig húszéves Feszl István Lászlót, még végzettség nélkül. A közös munkát néhány évre katonaság és hadifogság szakította meg, de István lassan kitanulta a szakmát, és az idősödő tulajdonosok 1957-ben neki adták el a boltot.
„Onnantól ők vezették nagymamával. Sokáig csak ketten, segítség nélkül dolgoztak, mindent kézzel csiszoltak” – meséli kis híján hetven évvel később az unoka. Adrienn nagyapja életének gondosan kijegyzetelt állomásaival teli papírokkal készült az interjúnkra. „Én sem tudok fejből mindent” – nevet édesanyjára. Feszlné Szepesi Gyöngyi a család kutyáját, Rumlit simogatva hallgatja lányát. Az üzlet emeletén, a vizsgálótérben ülünk, különféle high-tech műszerek és vizsgálóberendezések között, a vásárlók hangja felszűrődik hozzánk.