via 24.hu => eredeti post link
Paracelsus, a bázeli egyetem gyógyászati professzora 1524-ben Tokajban, Tarcalon, Mádon és Tállyán vizsgálódott, hogy megbizonyosodjon arról, igaz-e a legenda, miszerint errefelé aranyszőlő terem. Ha aranyszőlőt nem is talált, de kiváló borokat egészen biztosan ivott. Tarcal, a mézédes források földje, tartja a mondás, a löszös talajon növő szőlőből kiváló aszúbor és szamorodni készül. Talán nem véletlen, hogy Tokaj-Hegyalja történelmi borvidékének egyik legdélebbi települése az államalapítás óta – kisebb megszakításokkal – sokáig királyi birtok volt. Leghíresebb területe a Szarvas-dűlő többek között a Rákóczi családé, később a bécsi udvar koronabirtoka volt. Bár a XIX. századi filoxérajárvány, aztán a gazdasági válság, a világháborúk itt sem múltak el nyom nélkül, a világhírű bor jelentőségét a történelem sem tudta felülírni. A szőlő- és bortermelés a szocializmus éveiben is folytatódott, bár némileg megváltozott keretek között: az egykori koronabirtokból állami gazdaság lett, a Szarvas-dűlőn a Kertészeti és Szőlészeti Kutatóintézet kísérleti telepe kapott helyet. A település nevezetességei is funkciót váltottak: az Andrássy-kúriában a Magyar Honvédelmi Szövetség klubja működött, a Degenfeld-kastélyba az állami gazdaság borkombinátjának irodája került, az egykor gyönyörű, copf stílusú zsinagóga a téesz raktáraként funkcionált.
Leskó Imre / Fortepan Tarcal határában az 1970-es évek közepén.
Leskó Imre / Fortepan Tarcal határában az 1970-es évek közepén.