via forbes.hu => eredeti post link
Szép nagy, 10 százalékos ugrással nyugtázta a Wizz Air árfolyama a vállalat negyedéves beszámolóját, de ez inkább csak a megelőző napok beszakadását kompenzálta. Az biztos, hogy sokkal könnyebb volt utasként kellemes és emlékezetes Wizz-célállomásokon merengeni, mint átpattanva az üzleti oldalra megfejteni, hogy miért utálja a piac továbbra is a céget. Ács világa.
Azon túl vagyunk rég, hogy a covid közben lábon lőtte magát a cég az elhibázott üzemanyag-hedgeléssel, aztán a hirtelen kilábalás idején, 2022 nyarán túl kifeszítettre vették a működést, ezért a munkaerő-hiányossá vált iparági környezetben iszonyat hosszú késésekkel és messze iparági átlag feletti törlésszámmal szenvedték végig az amúgy is káoszos nyarat. A járvány okozta válságot a Wizz a növekedésre használta, miközben szinte mindenki más összement és a veszteségminimalizálásra játszott. Ekkor a Wizz finanszírozási helyzetét elég ingoványosnak látták az elemzők, a cég pedig nem igazán szerette kifizetni az utasoknak járó kártalanításokat. Ebből az ilyenre kifejezetten háklis Angliában lett a legnagyobb botrány, ritkán látni olyan reputációs összeomlást, mint amit a szigetországban a cég elszenvedett.
De ez tényleg a múlt, a többszörös ráfaragásból az lett, hogy az elvileg leghatékonyabb üzleti modellel rendelkező cég utolsóként jött ki a veszteségből: a szektor gyakorlatilag már 2022-ben visszatért a profithoz, a Wizz csak egy évvel később, 23-ban. A covid előtti árfolyamcsúcshoz képest a cégnek majdnem dupla annyi gépe van, az árfolyam pedig kevesebb, mint a fele a 2020 tavaszinak. Amikor legutóbb foglalkoztam azzal, hogy mennyire pesszimista a piac a Wizz kilátásaival kapcsolatban, még bizonytalan volt, hogy valóban látványosan kijön-e a veszteségből a cég. Mostanra kiderült, hogy újabb nehezítő körülmények ellenére megtette, hozta a terveit, mégis rendkívül alacsony maradt az értékeltségi szintje.