via 24.hu => eredeti post link
Az ipari forradalommal párhuzamosan vált egyre égetőbb problémává a munkások kiszolgáltatott helyzete és tarthatatlan életkörülményeik. Érdemi változás, szabályozás azonban sokáig nem történt, amikor 1817-ben a brit gyáros, Robert Owen a napi 10-14 órás munkaidő nyolc órára csökkentését javasolta, elképzelése még nem volt több utópiánál
Véres összecsapások
Sorozatos sztrájkok és tüntetések hatására Nagy-Britanniában a század közepére 10 órában maximalizálták a nők és gyerekek munkaidejét, de ez a felső határ csak az 1870-es évekre vált általánossá – áll a Múlt-kor.hu cikkében. Ausztráliában a kőművesek és építőmunkások 1856-ban harcolták ki a nyolc órás munkaidőt, az 1866-os I. Internacionálé pedig így fogalmazott: a nyolcórás munkanap bevezetése az első lépés a munkásosztály felszabadulásának útján.