via 24.hu => eredeti post link
A történelem mindig is ki volt téve a történetírásnak: amiről nem szólnak az évkönyvek és az almanachok, az gyakorlatilag eltűnt, mintha sosem létezett volna. Nemrég egy dokumentumfilm miatt tudta meg a világ nagy része, hogy 1969 nyarán rendeztek egy nagyszabású koncertsorozatot Harlemben, melyen a korabeli fekete zenei elit színe-java fellépett, ám mivel ez a korabeli média teljes érdektelensége mellett zajlott, az eseményről szinte senki nem tudott semmit, miközben az ezzel párhuzamosan rendezett Woodstock már régóta a történelem része.
Nagyon hasonló sztori az 1971-es női labdarúgó világbajnokság története, melyről szintén nem tud senki, hiszen hivatalosan nem létezett: a FIFA máig nem ismeri el, a szervezet 1991 óta tart nyilván női focivébéket. A ’71-es, Mexikóban rendezett torna viszont nemcsak egy sima torna volt, hanem tomboló siker: a vébé meccseit messze elkerülte az az állítólagos érdektelenség, ami sokak szerint a női labdarúgást övezi, ehelyett tömegek voltak kíváncsiak a mérkőzésekre, a döntőt pedig 110 ezren látták az Azték-stadionban, mellyel az a mai napig minden idők legnézettebb női sporteseménye.
A FIFA reakciója azonban drasztikus volt: először kitiltotta a rendezvényt a szervezet égisze alá tartozó klubok stadionjaiból (mellyel egyébként pont segített a szervezőknek, hiszen így kerültek a meccsek a hatalmas befogadóképességű Azték-stadionba és a guadalajarai Jaliscóba, melyek médiacégek tulajdonában voltak), majd a vébé után a nemzeti szövetségeket kötelezte, hogy tiltsák el a tornán résztvevőket és ignorálják az eseményt. Ekkor azonban a szellemet már nem lehetett visszadugni a palackba, a női labdarúgást legalább nem tiltották, mint 1970-ig tették számos országban (!), de az addig csak a férfi labdarúgást elismerő szövetségek szerették volna kontrollálni a női focit is, úgyhogy tiszta lapot nyitottak, a Copa ’71 pedig mintha meg sem történt volna, és még évtizedekig várni kellett arra, hogy tényleg elfogadja a világ a futballozó nőket.