via 24.hu => eredeti post link
2016 meglehetősen erős év volt a sorozatok szempontjából: néhány hónap különbséggel például két olyan sorozat is debütált, amely valami újat, valami mást hozott a felhozatalba, egyúttal két rendkívül sokoldalú fiatal művész színre lépését hozta magával: júliusban debütált a Fleabag, szeptemberben az Atlanta. Az előbbi nagyon brit volt: éjfekete, csípős, szarkasztikusan vicces, mégis olyan lesújtó módon beszélt egyrészt a gyászról, másrészt a fiatal felnőttek útkereséséről, mint addig semmi. Egy óceánnal odébb az Atlanta nagyon más köntösben, mégis nagyon hasonlóan hozta ugyanezt. Emellett mindkettőben közös volt, hogy alkotójuk egyúttal a főszerepet is eljátszotta, így téve teljessé a láthatóan szerelemprojektként életre hívott sorozatokat. Nem véletlen, hogy Phoebe Waller-Bridge és Donald Glover neve azonnal garancia lett a sikerre – akkor legalábbis biztosan, mikor az írás terén kell bizonyítaniuk. Első közös munkájuk ugyanis nem is lehetett volna nagyobb bukta, igaz, mentségükre legyen szólva, hogy a bukás nem rajtuk múlott: a Solo – Egy Star Wars-történetben Glover Lando Calrissiant alakította, Waller-Bridge egy droidnak adta a hangját. Emellett azonban más területeken mindketten jól teljesítettek továbbra is: a Fleabagből kettő, az Atlantából négy évad készült, és mind komoly szakmai elismeréseket vívtak ki.
Éppen ezért nem véletlenül szakadhatott ki az üdvrivalgás a két sorozat rajongóiból, amikor bejelentették, hogy Waller-Bridge és Glover összefogtak. Ráadásul egészen meglepő volt a témaválasztás: ők fognak sorozatot csinálni a Mr. és Mrs Smith című, 2005-ben bemutatott akciófilmből. Az Angelina Jolie és Brad Pitt által fémjelzett film komoly prekoncepciókat ültethetett az ember fejébe: két csodaszép ember irtja a rosszakat és kicsit egymást is egy pörgős akciófilmben. Izgalmas kérdés volt, hogy mit hoz ki egy ilyen, egyértelműen a tömegszórakoztatásra szánt koncepcióból egy olyan páros, akik láthatóan fittyet hánynak a hagyományos történetmesélésre.
Hogy mi lett volna belőle, azt sosem tudjuk meg, Waller-Bridge ugyanis fél év után távozott a projekttől kreatív nézetkülönbségekre hivatkozva. A nagyon gyakran használt, és meglehetősen sok mindent takaró indoklás mögé mindketten engedtek némi betekintést: Glover szerint a kulturális különbségnek is betudható, hogy Waller-Bridge nem mozgott otthonosan az amerikai produkciók esetében bevett módszenek számító írószobában, ahol műhelyszerű munkával, többen írják a forgatókönyvet, hisz a briteknél ez nem megszokott. Glover hozzátette azt is, hogy minden igyekezet ellenére nem tudott kialakulni köztük az a bizonyos kötetlen munkakapcsolat, amelyre szükség lett volna: más munkamódszerrel és látásmóddal írták át egymás epizódjait, de indoklásából az is kiviláglott, hogy a két dudás egy csárdában tipikus esete állt fenn.