Olaszországban közelebb vagyunk a múlthoz, mint máshol. Ahol kenyér- és gyógyszervásárlás között öt percre betérhetünk egy templomba Caravaggio-festményeket nézegetni, mint Rómában, ott összesűrűsödik a történelem levegője. Vagy indulhatunk lefelé, a föld alá is, mint A kiméra főhőse, aki különleges érzékkel sejti meg, merre találhatóak a felszín alatt több ezer éves római vagy etruszk síremlékek.
Erről a Toszkánában kallódó archeológusról szól Alice Rohrwacher új filmje. A kiméra valamikor a nyolcvanas években játszódik, de erről leginkább a ruhák és a zenék árulkodnak, egyébként olyan tájon járunk, ahol húsz évvel korábban vagy később is ugyanúgy mennek a dolgok.
Az „úgy hagyott ország” képzete nem csak nekünk, magyaroknak ismerős. A kiméra világában mintha olyan messze lennénk a civilizációtól, ahol már csak a kisvárosi közösség saját szabályai számítanak, vagy azok sem.